Csak úgy irkálok....

Már egy ideje megjelent, lássuk mit találtam benne. Megjegyzem, még március közepén is láttam egyes boltokban ahogy Herkules vigyorog rám a decemberi borítóról. De remélem csak elszigetelt esetről volt szó, és fogy annyira az újság hogy fennmaradjon. A tovább után néhol történetismertetés is lesz.

Szeretnék (remélem) sokak figyelmébe ajánlani egy igen érdekes blogot. Egy német nyelvterületen élő honfitársunk írja, több-kevesebb rendszerességgel. Fő témája a német wikipediáról fordított történetek a német és osztrák történelem sötét idejéből.

Hát a hazai helyzet egyre fokozódik. Tegnap még azzal a tudattal feküdtem le aludni, hogy láttam végre egy jó felkavaró magyar filmet, mielőtt nagy elődje a Tanú sorsása jut. Hogy a Kojot az volt ami a fejemben járt, amikor a magyarírók posztjaim előbeszédét írtam. Amiről annyi érdekeset olvastam. Hogy nem csak a sztorija, de a készítése, levetítése története is jellegzetesen elmúlt2Xéves. És hogy posztolnom kellene róla.

Aztán mit olvasok ma délután, a Kojotot mégis bemutatják, hozzáférhet minden mozi, megnézheti bárki aki jegyet vesz rá. Hát kíváncsi vagyok, mekkora lökést ad ez a megnézéshez, láttuk a neten százezren, lesz ennyi fizetős nézője is? Remélem, mert jóhiszemű reménykedős vagyok.

Na de így most hogy írjak róla ? Mert amit írnék az bizony sokban történetismertetés is, ahogy én látom a filmet. Nem a földüggyel való huzavona, hanem a primitív macsóskodás, ábrázolása, inkább ez az ami a felkavaróbb lesz annak aki megnézi. Szóval aki olvassa, csak saját felelősségre.

Lássuk hát mi sikerült a Kockás Képregény második részre. Igaz aggódtam kissé hogy bírják majd, mert én még január közepén is láttam újságárusnál 3 példányt az 51-es részből..

Nos nagyrészt megint tetszett amit kaptam, véleményeimet részletezem is kissé, konkrétumok nélkül, de továbbolvasni csak saját felelősségre !!!

Hát eljutottunk idáig. Mintha tegnap lett volna, hogy elkezdődött, és megint vége. Maholnap játsszák a Superbowl, kinek is szurkoljon az ember, ha kedvencei sorra kiestek?

Ennek a posztnak a nagy részét még 2010-ben írtam, az épp megjelent és elolvasott könyvről. Már magam sem tudom hol akartam megjelentetni, de sikerült annak rendje és módja szerint elfelejteni. Akkoriban volt némi zavar és változás életemben. Szóval a memóriatárak mélységes mélyéről most került elő. Gondoltam, a magyarírók sorozatomba épp beleillik. Átolvasva viszont csak fogtam a fejem, mert eltelt 7 év ahhoz az időhöz képest amikor írtam, és elképesztő hogy megváltozott a Világ, Ország azóta.

Szóval, vagy gyökerestől, alapjaitól átírom ? Vagy eredeti állapotában posztolom ki? Vagy hagyom a fenébe az egészet ? Végül úgy döntöttem, A és B válasz lesz a jó vegyesen. Álló betűtipussal az eredeti 2010-es szöveg, dőlt betűkkel kiemelve, zárójelben pedig a 2017-es, vesztes csata utáni visszatekintés az akkori viszonyokra. Tovább után...

Karácsony és ajándékozás, így hát hozzájutottam Andy Weir második könyvéhez, melynek megjelenése előtt már eladta a filmjogait is. A kritikák nagy többsége jó volt róla, hogy hozta az első könyv színvonalát? Nos elolvasva azt mondom, hozta, nagyrészt. Némi történetismertetés következik, nem sok, de nyomokban.

Megjelent az új Kockás Magazin újra, nem hiszem hogy hasonló, 40 körüli ne tudná hogy miről is van szó!!! Gyerekkorunk egyik kedvence, ami eddig késlekedett a retró-vonalat meglovagolni, de úgy tűnik, most egy kiadó és fordítógárda kezébe vette az Ügyet!. Lássuk mire is jutottak!

Bevallom a számozást nem értettem, mert 51, sőt 52-53-54-es számról is van tudomásom.

Az írót és művét röviden ismertető posztban ugyan ajánlottam figyelmébe mindenkinek mert jó, és alapos, igen komoly anyaggyűjtést végzett Nathanson, a nevek események, helyek hitelesek. De rájöttem közben, hisz ez egy egyszer kiadott könyvről van szó amit beszerezni nehézkes lehet! Így döntöttem, megírom részletesen is a sztorit, akit érdekel itt olvashatja. De mivel ez egy akciódús történet, bitang hosszú még a kivonata is, ezért 3 részben mesélem el.

Nemrég lehetőséget kaptam egy másik blog gazdájától, hogy írjak a The Orville sorozatról. Párhuzamosan fut a Star Trek Discovery-vel, így érdemes összevetni a kettőt. Éltem a lehetőséggel, az írás elkészült, és megjelent, köszönet érte.

Itt olvasható, és sok egyéb is a Star Trek világáról, ajánlom figyelmébe mindenkinek. 

Az írót és művét röviden ismertető posztban ugyan ajánlottam figyelmébe mindenkinek mert jó, és alapos, igen komoly anyaggyűjtést végzett Nathanson, a nevek események, helyek hitelesek.. De rájöttem közben, hisz ez egy egyszer kiadott könyvről van szó amit beszerezni nehézkes lehet! Így döntöttem, megírom részletesen is a sztorit, akit érdekel itt olvashatja. De mivel ez egy akciódús történet, bitang hosszú még a kivonata is, ezért 3 részben mesélem el.

Azt hiszen nem vagyok egyedül, akinek nagy fiatalkori kedvence Leon Uristól a Meghalsz Tengerész ! Pár évvel érettségi előtt ezt olvasni, és elgondolkodni, hogy ezek srácok nem sokkal voltak idősebbek, mégis micsoda helyzetekbe kerültek, milyen felelősséget kellet elviselniük. Most erről a kedvencről írok, de nem a könyvről, hanem a filmről.

Tovább.

Egy pilot-ismertető egy TV sorozatos oldalon hívta fel anno a múltban a figyelmemet a sorozatra, hamar nagy kedvencem lett. Szeretem a sci-fit, tanultam történelmet, és az El Barco nagyon meghozta a kedvem a spanyol sorozatokhoz.

Maga az alapsztori nem új, az Időjárőr már rég ismert a scifi műfajban. Egy újonnan toborzott csapatnak szóló eligazításon keresztül ismerhetjük meg a járőr, az Időminisztérium működését. Spanyolék ezután viszont egy eredetit ötleteltek.

Kezdjük mindjárt az idők kezdetén, a világ teremtésekor. Még 2000-ben kezdtem komolyabban internetezni, az index végtelen fórumain. Eleinte rettentően éveztem, rengeteg téma, amihez hozzászólhatott az ember hirtelen kitárult a világ.. Bele is vetettem magam, vitáztam, akivel csak tudtam, igyekeztem nagyon, enyém legyen mindig az utolsó szó. Aztán néha nagyon elment személyeskedőbe, vagy kioktatóba, és ráébredtem hogy nem enyém a világ összes tudása, de nem ám.

Szóval visszavettem, csak olvasgattam, figyeltem mások vitáit. Rengeteget tanultam ezekből, mert egy-egy téma alaposabb ismerője sok olyan háttérinfóval, magyarázattal is szolgált hozzászólásaiban, ami komolyan megváltoztatta addigi véleményeimet. És a stílus, ha megmaradtak is egymás csipkedésénél, azért megadták a tisztelet, ha volt nagyon nem odavaló, közös ’ignore’ lett a jussa. Aki pedig tévedett, ment a Mea Culpába, és megírta, becsülettel hogy miben… tetszett ez a viselkedés, bár elgondolkoztam amikor régi nickkek az internettós időkön nosztalgiázva esküdöztek, hogy ’régen’, akkor, volt vitakultúra.

Érdekes volt történelmi dolgokat majdnem élőben figyelni.

A 2002-2006-os választások éjszakái, amikor lelkes fanatikusok írták gőzerővel hozzászólásaikat, és hogy változott hangulatuk az eredmények alakulásakor.

A 2001.09.11-i terrortámadás. Ezen a napon pont délelőtt dolgoztam, és azt vettem észre hogy hirtelen egyre nehezebb az indexet olvasni, majd jött a hír hogy Valami Történt New Yorkban.. És akkor órákra bedugult a net, majd mikor kitisztult, ezer és ezer őrült találgatás hogy mi is történt…?

2003, az iraki invázió. Itt megeshetett hogy Basra városát, óránként foglalták el, illetve mégsem a brit expedíciós erők. Volt is gúnyos megjegyzés ezerrel, hogy akkor most hol is vannak azok a csapatok, miféle hadvezetés ez? Mindezt az óránként más és más forrásból jövő hírek hatására, de ezek közül egyik sem a hivatalos hadijelentés volt. Amikor pedig tényleg megtörtént Basra elfoglalása, már nem hitte senki. A rengeteg forrásból jövő hír azonnal felkerült a netre, és aki olvasta, máris tényként kezelt mindent ami ellenőrizetlen.

Ekkor kezdtem rájönni, hogy bár ez a legszabadabb és gyorsabb hírközlő eszköz, bizony ez nem a pontosságot jelenti.

Továbbra is keveset szóltam hozzá, megmaradtam csak fórumolvasónak, csak kevés témához szóltam már hozzá. Nyitottam pár topicot, de igen egyedi témákban, nem pörögtek, süllyedtek, mostanra békésen nyugszanak az Fórum-tenger mélyén.

Ez az idő kezdett az a kor lenni amikor boldog-boldogtalan nethez jutott és gombamód szaporodtak, minden új hírre nyíltak az új és új közéleti topicok. Elszabadult egy csomó nick, teli torokból üvöltve. Amit a netelérés hozott. Sok kis szerencsétlen ember, összeesküvés-hívők, mániákusok, félreműveltek, akik net nélkül legfeljebb a saját szűk kis köreikben mozoghattak, hirtelen észrevehették hogy sokkal többen vannak. Eddig elszigetelt kis szigetlakók, akik napi kapcsolatba kerültek egymással. És ha valaki a neten figyeli csak a világot azt hiheti elborzadva hogy terjed a hülyeség. Pedig nem terjed, megvoltak ők ennyien eddig is, csak most van egy felület ahol látszanak, összejönnek, növekednek.

Bekövetkezett az is amit egykori, mára megkopott fényű megmondó emberem, Tótawé foglalt össze legeslegjobban. Moderatura nuku, vagy bármire ugrottak, a hozzászólók részéről sem szabályok, sem tisztelet, sem a szabadság csúcsa, az önkorlátozás. Sem pedig megbánás, talán legjobban jelzi ezt hogy az említett Mea Culpa topic, 17 év alatt 3000 hozzászólásából, az utolsó tíz eseménydús év alig 200 megbánó hozzászólást termelt.

Mintha átszakad volna valami gát, vagy mi. Szerintem, 2006 októbere lehetett a fordulópont.

Valahogy nagyon gyorsan elkurvult a dolog. Igen, 2006 táján erősödött be, úgy érzem.. hogy ki a felelős, ennek a ’csak torokra támadni’ és ’ellenük bármit szabad’, stílus elterjedéséért, (és nem csak a neten) ezt döntse el mindenki maga. Szóval, elment a kedvem a fórumozástól, már az olvasástól is.

Aztán, jöttek a blogok. És ez jelentet valami újat, ez nem topic amit a pillanat heve nyit, ide megint csak egy adott témában érdeklődők járhatnak olvasni hozzászólni. Moderája maga a blogíró, ha tetszik a népnek amit ír, olvassák, ha nem akkor szevasz. Persze itt is vannak üvöltő közéleti bloggerek, akik f@szakemény posztcímekkel igyekeznek az ajánlókba mindig bekerülni. És vannak itt is olyan semleges terepen felmerülő témák amik mint a gyüjtőmágnes, teljesen biztosan odavonzanak egy csomó fanatikust, akik aztán posztolnak ész nélkül, rögeszméiktől vezérelve.De ennek ellenére jó. Jobb idejárni mint a fórumokra.

Szóval így jutottam ide. Miért is ne írnék magam is? Láttam egy-két dolgot már eddig is, van véleményem, elég széles(nek mondható) érdeklődési köröm. Szóval irok. Ha lesz aki olvassa jó, ha nem, legfeljebb terápiás célnak jó lesz….