Az írót és művét röviden ismertető posztban ugyan ajánlottam figyelmébe mindenkinek mert jó, és alapos, igen komoly anyaggyűjtést végzett Nathanson, a nevek események, helyek hitelesek.. De rájöttem közben, hisz ez egy egyszer kiadott könyvről van szó amit beszerezni nehézkes lehet! Így döntöttem, megírom részletesen is a sztorit, akit érdekel itt olvashatja. De mivel ez egy akciódús történet, bitang hosszú még a kivonata is, ezért 3 részben mesélem el.
A határon már várják őket teherhordók és fegyveresek,de még sokat kell gyalogolni. Ráadásul hegyvidéken amit nem a síkvidéki annamiták, hanem sokféle hol ellenséges hol baráti törzs lakik. Az egyik el is szív velük békepipa szerűséget, de amikor próbaképpen Reismanék rádión belehallgatnak az éterbe, elcsípnek egy francia adást. Amely pont az ő falujuk felé küld egy vegyes járőrt, a főnök jelentése alapján. Van idő felkészülni, és a fegyveresek Thi vezetésével le is mészárolják a japán-francia vegyes járőrt. Az utóbbiakat Reismann sajnálja, ellenük nem akar harcolni. A falufőnököt már kevésbé, őt a saját kardjával végzi ki a Vieth-Minh.
Megérkeznek végre egy Pac Bo nevű helyre, ahol Reismannt bemutatják egy Giap nevű öltönyös-kalapos fickónak, aki a Vieth Minh katonai vezetője. Már azé a pár ezer szétszórtan működő tucatnyi féle fegyvert használóké. Feltűnik egy Haro névre hallgató gyanús ázsiai civil is, aki nagyon amerikaias közvetlenséggel beszél Reisamnnel, és Maival igen bizalmas viszonyban van láthatólag. Kilgore másnap azt üzeni rádión hogy Indokínában egy Jimmy Lum nevű kínai-amerikai tart fenn hírszerzőhálózatot, talán ő az. És hogy találtak pár túlélőt a P12ből, meg Reismann indítson kutatóakciót mert egy amerikai bombázót lelőttek a japánok Hanoi körül, személyzete kiugrott északon. Így is lesz. De elsőre egy francia ejtőernyőst találnak a Vieth Minek, majdnem megölik, mire Reismann megállítja őket. Philip Belfontaine hadnagy, már De Gaulle büszke hadseregének veteránja, harcolt Afrikában, Elzászban. Most afféle diplomáciai küldetésben jár itt, a britek dobták le, ezért nem tudott róla az OSS. Philiph valódi célja összefogni a különböző, még Vichy franciákat, azért hogy visszaszerezzék Indokínát a franciáknak. Ho Shi Minhnek azt meséli hogy a nővérét látogatná meg Lang Sonban, aki férjével egy ültetvény tulajdonosa. Ho apó persze nem hisz neki mert tudja hogy a De Gaulle által a gyarmatoknak hirdetett új Union Francaise, csak kamu, nem megvalósítható. De nem is öleti meg a hadnagyot hanem Johnnyra bízza. Aki jó fej, és nem jelenti Samnek kit talált itt. Mert rég rájött, itt minden frakciónak népnek, országnak saját céljai vannak, és már mindenki a háború utánra készül. Sam visszajelez, találtak párat a P12-ből, keresse az üzletelést, és kezdjenek komolyabb akciókba is, mert Kínában megindultak a japánok, nyugatnak.
Reismannt itt éri az egyik legnagyobb meglepetés, amikor észreveszi hogy az éjjelente Mait látogató Haro japán tiszti ruhát is visel. Kiderül hogy ő Kita Shidehara ezredes, a Kempitaj tisztje. De nem ölik meg egymást, semleges terület ez, sőt Kita kedélyesen elmeséli hogy évekig élt az USÁban, ott vette fel ezt az idegesítően laza stílust. És hogy az ott látottak miatt próbált Tokióban érvelni, hogy ne támadják meg az USÁ-t, mert az ha beindul.. Hiába, győzött a szamuráj-párt, és pusztítás lesz a vége. Ahogy az US Army és Navynak és OSSnek, úgy a Császári Flottának és Hadseregnek és Kempitajnak is több frakciója van, Kitáé abban érdekelt hogy a japánok is franciák is békésen tudjanak innen kivonulni.. Ad egy tippet is, állítsanak fel rádiósokból egy fantom hadsereget Kínában, ami félrevezetné a japánokat biztos, és leállnak. Reismann ha nem is köt vele békét de Ho tanácsára elfogadja a jelenlétét. Ho jelzi hogy megtalálták az egyik repülőst az emberei, ki lehet vinni. Ja és Johnny legyen szíves Kínában megszerezni a Vieth-eknek egy ismerős kínai tábornok, Csiang Fa-Kvej fegyverraktárát. A tábornok anno segített Ho-nak, (amikor még Nguyen Ai-Quoc-nak hívták) kiszabadulni, és a tárgyalásuk helyszíne pont a fegyverraktár volt. Laza kis ujjgyakorlat, Reisman belemegy, hamar összeáll a terv ahogy nézi a japán előrenyomulás vonalát a térképen, Thi indulhat Kínába autókat szerezni. De feltételül szabja hogy Philippel a közeli Lang Sonba mehessen előbb. Ott van reptér is, könnyebb lesz kivinni a repülőst. Ho apó is belemegy, de megesketi Philipet hogy nem beszél róluk a franciáknak. Aki kénytelen belemenni ebbe, bár jól tudja a Surete dossziéiból hogy kicsoda Nguyen Ai-Quoc. Irány Lang Son, Ho és Kita is velük tart, útközben veszik fel a repülőst, Filmore őrmestert. Reismann kihasznál vele egy üres órát és csak úgy megkérdi, nem látott-e az elmúlt hónapokban egy felségjel nélküli B-25-öst? Ó de igen uram, épp két hónapja, Kunmingban, titokzatoskodó kínai legénységgel jött, és Filmore-ék festették le a jeleiket, bár nem tudták miért...
Lang Son, őrnagyunk, Philiph és Filmore a Citadelához mennek jól meglepni a helyieket, Gauthier ezredest és Derrieu őrnagyot. Akik persze tudni szeretnék hogyan kerültek ide és kiknek a segítségével. Reismann csak egy Nguyen nevű öreg parasztra emlékszik aki segített az egymillió Nguyen országában, és most ki akar jutni, amihez rádión repülőt kér. A két francia felháborodottan kérdi mégis milyen jogon – hát emlékeztetni kell őket arra hogy jelenleg is amerikaiak tízezrei harcolnak és halnak Franciaországért...Égés az arcokon. Philiph meg inkább De Gaulle-ról mesél, meg arról hogy ideje fegyveresen kiűzni a japánokat.. De legnagyobb sikert a nővérére Madeliene-re hivatkozással ér el, akit a tisztek jól ismernek és tisztelnek. Él még de sajnos már özvegy, hívatják is azonnal, Philipet igazolni. Jön, vonzó harmincas, igazolja öccsét és meg is hívja a két amerikaival a házába. Az első örömöt hamar tartózkodás váltja fel, Reismannek feltűnik milyen óvatosan kezd Madeliene beszélgetni öccsével. Majd felenged, elmondja hogy ő is tagja az ellenállásnak, ami persze szinte csak franciából áll. De hogy melyik frakcióé az még nem derült ki, csak az a biztos, hogy vissza akarják kapni Indokínát. Madeliene pedig közelebbről, az ültetvényét amit férjével virágoztattak fel. Túl jól csinálták, mert valaki szemet vetett rá és egy országúton lelőtte őt, japánok vagy annamiták, nem tudni. Az őrnagy éjjel rádión beszél Kilgore-al, aki jóváhagyja a repülős mentőakciót és közli a P12 már Indiában van. Hajnalban pedig elviszi a nő csónakon Reismant egy felderítőútra a folyón túli kis reptérhez. Itt megbeszéli Ho-val és Kitával a mentés részleteit.
Másnap irány megint a Citadella, ahol a két francia már segítőkészebb, belemennek hogy fedezik a repülős mentést. De cserébe tudni akarják lesz-e itt is amerikai partraszállás mint Normandiában? Ők ebben a hitben élnek, amit Reisman nem tud megerősíteni sem cáfolni. Már csak azért sem, mert az amerikaiak nehezteltek erősen az indokínai Vichy franciákra, mert azok, a Fülöp szigetekről idemenekült amerikaiakat kiadtak japánoknak..Az is kiderül, hogy két francia ellenállás van, egyiket a jelenlegi katonai parancsnok Decoux, a másikat a civilt a volt kormányzó Mordant vezeti, többnyire nem osztanak meg híreket egymással.
Eljött a mentés éjjele, a reptéren Kita és Ho is, ők világítják mécsesekkel a kifutót, ahová a könnyű kis L-5ös leszáll majd. Reismann átad Kitának egy rádiós kódkönyvet, amit még nem használtak, hogy adja át a Kínában harcoló japánoknak, mint megszerzett kínai hadititkot. Cserébe kap egy nevet, Van Ming, aki Kita szerint összekötő a kínai hadurak, és japánok közt Csunkingban. Repülő jön, repülés Filmore-al.
Ahol mindenki nagyon elégedett, a Légihadtest, az OSS, Reismann a Hónap Dolgozója. Kilgore szerint nyitott fülekkel várják a jelentését és kérhet bármit. Nos, Johnny elkamuzza saját ötletként a fantomhadsereget, megemlítve hogy Viet segítséggel eljuttatott egy kódkönyvet a japánokhoz. Sam remeknek találja, be is indítja a műveletet. Azt a kamut is beadja Kilgore-nak hogy lenn olcsó az ópium, csak fegyvert kérnek érte. Van is honnan, a japánok maholnap lerohanják Csiang tábornok raktárát, azt kéne kirámolni. Sam belemegy, szerez 25 teherautót és ledobni majd repülőt is de kissé nehezen. Felveszik Bo Szant, aki közben ejtőernyős iskolába végzett, és irány a reptér ahová most érkeznek a P12 várva várt túlélői. Clyde Bowren törzsőrmester, a volt MP-s, aki végigcsinálta lelkesen a kiképzést és az akciót, Ken Sawyer tizedes, veterán harckocsizó, és Joe Wladilsaw, a szintén chichagói polák. Mind a hárman az OSS állományába kerültek az Amnesztia akció után. Mások nem, nincs is hír róluk. Ők hárman viszont csapattá kovácsolódtak, és jöttek, önkéntes (de tényleg) alapon, Reismann hívására.
Reismann már vacsora közben megtervezteti velük a raktárkipakolást, ellenállásra nem kell számítani csak kamuzásra. Repülővel mennek, kissé túlrepülve a raktáron kelet felé. Így Reismann meggyőződhet arról, hogy a kínai és japán vonalak közt valóban van egy észak-déli üres sáv a határig, ahol Thi és lopott konvoja, kínai menekülőknek álcázva, könnyen halad északnak. Mert ez volt a terv, és bejött, eddig. Ugrás le a raktárhoz, éppen időben mert az itt lévő Csiang Fa-Kvej tábornok épp eladni szándékozik aranyért a fegyvereket a japánoknak. Nem örül amikor megtudja hogy egy amerikai robbantóalakulat érkezett, megsemmisíteni mielőtt a japánoké lesz a raktár, és a régi ismerős Nguyen Ai-Quoc neve sem hatja meg. De nem tehet semmit némi átkozódáson kívül, mert Reismann azt közli vele, ha nem lenne sikeres az ő robbantásuk, akkor B-25-ösök teszik ezt meg. Ez hat, kínaiak el, vietek érkeznek Thi vezetésével, és szépen bepakolnak gerillaharchoz való fegyvert és felszerelést, majd mennek is délnek. Reismanék várnak, a Kilgore által küldött másik konvojra, azt is megpakolják. Őrnagyunk elégedett saját magával, mert ez már saját terv volt.
Aztán kissé meglepődik, amikor megállítják konvoját Kuomintang katonák, nem Csiangék, egy másik hadúré, neve ismeretlen. A kínai tisztek némi hiábavaló kérdezés után parancsokat kapnak, a konvoj nagy része Kunmingbe megy, Reisman és csapatát meg viszik Csungkingba. Nem pont fogolyként de ügyelnek rájuk. A fővárosban visszakapják fegyvereiket és átadják őket nem másnak mint Liu őrmesternek. Akiről már rég gyanítja őrnagyunk hogy több mint három csík. A gyanús kínai egy teherautóval viszi őket a főhadiszállásra, Bowrenék közben szépen leszöknek, és Bo Szan elviszi őket Dr Briggshez. Reisman meg megy tovább a mit sem sejtő Liuval, mert kíváncsi ki a főfejes. Liu persze dühös lesz az út végén, de hiába. A főfejes meg nem más mint Taj Li tábornok, aki bőséges vacsorával traktálja Reismant, gratulál az eddigi akcióihoz. És megpróbálja rábeszélni, az OSS munkája mellett dolgozzon neki is délről információkkal, és ópiummal is. Őrnagyunk előbb barátságosan hárít, majd rákérdez a kachinokra és Katherine megverésére. Ettől elmegy Taj Li kedélyes hangulata, és távozik. Helyette Sam Kilgore ül le az asztalhoz, naná hogy ő a kínai jobbkeze, nem a hülye Ludlow. Reismann szomorú is meg nem is, mert így világosabb lesz sok minden. Kilgore megpróbálja rábeszélni a csatlakozásra és elmondja ő miért kezdett üzletelni a hatalommal. A háború utáni élete érdekli, ide a semmiből küzdötte fel magát tehetséggel, és azt látja hogy sok OSS fejes - civilben mind üzletember meg jogász - már most szerez üzleteket a háború utáni Kínával. Ő is ezt akarja, gazdag lenni, ezért intéz ezt-azt Taj Linek. Mint Bradford ügyét is... de Catherine nem az ő műve volt, erre esküszik. Reismann azonban így sem áll kötélnek, így maradnak abban hogy csak szakmai marad a kapcsolatuk, őrnagy távozik Dr Briggshez, és a csapatához. Már van terve a következő napokra.
Rábeszéli Katherine-t hogy írjon egy levelet Taj Linek, melyben feljelenti a japán kém Van Minget, és bizonyítékokat is ígér. Választ persze nem kap erre, be sem engedik a riksáját a főhadiszállásra, visszafelé viszont két kínai megtámadja a nőt és a riksát húzó Bo Szant. De már ott van Reismann és csapata is, az egyik támadó az pont Liu őrmester, akit az őrnagy némi karate-küzdelemmel öl meg. A másikat Katherine lövi le, és felismeri Liuban múltkori támadóját. Hajnalban még két támadót ölnek meg titokban Katherine házánál, de eddigre már Briggs doki is elkészítette a nőt evakuáló orvosi véleményét, megy haza a sosem látott USÁba, rokonokhoz.
Újra Kunming, ahol a semmit sem tudó de elégedett Ludlowba botlanak. Az OSS főnök jóváhagyja Katherine útját, meg hogy repülővel szép fokozatosan dobjanak le fegyvert a Vieteknek. Reismann a Vietek házánál találkozik Thivel, és megbeszélik, hogy ő és csapata leugranak Pac Bo-ba kiképzőnek. Mindezt már viet rádión üzenik meg Ho apónak, mostanra saját rejtjelük van amit nem osztanak meg Reismannel. Repülő, ugrás, mert most Indokínában nagyobb biztonságban vannak.
Utolsó kommentek