Karácsony és ajándékozás, így hát hozzájutottam Andy Weir második könyvéhez, melynek megjelenése előtt már eladta a filmjogait is. A kritikák nagy többsége jó volt róla, hogy hozta az első könyv színvonalát? Nos elolvasva azt mondom, hozta, nagyrészt. Némi történetismertetés következik, nem sok, de nyomokban.
A Marsi-ban egy naplónak valót írt Mark Watney, az Artemisben csak narrál Jazz Bashmara. Hogy az „olvasó felé” magyarázós történetismertetés kinek tetszik kinek nem, egyéni ízlés kérdése. Engem alapból nem zavar, ha jó a stílus, és az elmesélt történet, jöhet.
Úgyhogy jöhetett.
Az új Univerzum, bár elég szűken van bemutatva, jól kigondolt. Mind a gazdasági hátterét, mint a technikai fenntartását illetve Weir alaposan végigrágta a lehetőségeket, és már működő, részleteiben kidolgozott folyamatokba kerül az olvasó Jazz bemutatásában.
A Marsiban megismert, újjáéledt NASA-ra, Kínai Űrügynökségre még csak utalás sincsen, a Hold első városát teljesen mások alapították, más körülmények közt. Kicsit tartottam eleinte hogy amolyan disztópiás, elnyomottas társadalom lesz, de szerencsére Weir túllépett röhögve ezeken a sablonokon. A technikai tudás mint az ember értéke, és a fegyelem, összetartás persze erősen jelen van, de az űriparágban, egy holdbeli városban a közös túléléshez, élet fenntartásához ezek azért elvárható követelmények. Jazz ezek közül az elsőnek nagyon is eleget tudna tenni, de a második pont betartása már rég nehézséget okozott neki, így azzal felhagyott. Bár meglenne a lehetőségei erre. Kicsit ugyan elkülönítve élnek a gazdagok és a szegényebbek, de van, lehet átjárás is, aki akar az kereshet, szerezhet. Jazz pedig akar is keresni. Ebből lesz a baj, sőt bajok.
Külön kedvencem a kupolavárosok ötletének megvalósítása. Nem a Hold kőzetébe vájva élnek az artemisiek, hanem 4-5 kupola alatt. Ezek nem Arthur C Clarke felfújható túlnyomásos (A Mars titka), vagy Nemere István átlátszó műanyagból épített szilárd (A kupolaváros titka, Lenni vagy élni) kupolái. Más módszerrel épültek.
Maga a sztori annyi, hogy Jazz nagy pénzhez jutás lehetősége miatt remekül kieszel és elkezd megvalósítani valamit. Aminek ő csak az első lépést tervelte végig alaposan, arra nem is gondolt hogy ő ezzel egy dominó első kockáját lökte fel. Aztán kiderül hogy van még tennivaló a túléléséért nem is kevés.
Maga a főszereplő karaktere azonban az egyetlen kissé merészen megválasztott pontja a könyvnek. Jazz Bashara ugyanis – LEÍROM, SPOILER- vallásos, ám szerető szaúdi apjától elszökött, lázadó tinédzserből, szabados és vad huszonévessé vált lány. Mondjuk az jó írói fogás hogy a sztori közben adagolja egy gyerekkori földi barátjával váltott emailek tartalmát. Megismerhetjük így az előtörténetét, és személyiségének változását is. Gyakori dolog ez hogy egy rokonnak, mindennapos ismerősnek nem nyílik meg annyira az ember mint egy netes ismeretlennek. Úgyhogy ezt a húzást is elfogadhatónak tartom.
Összegezve, ez egy jó könyv, aki a Marsiban elfogadta vagy egyenesen élvezte hogy egy techno-geek szabadszájúan előadja izgalmas és veszélyes kalandjait, az itt - egy szintet lépve - sem fog csalódni..
Utolsó kommentek