Elhunyt Nemere István, aki szerintem sokunk számára volt a magyar sci-fi első képviselője, legalábbis akik a 80-as években kezdtek bele az olvasásba.
Hosszú alkotó élete volt, a legtöbb nekrológ, illetve pályájának korábbi évfordulós megemlékezései ezt emelik ki rendre, hány száz vagy ezer kötetnél tart, naponta vagy óránként karakterszámmal. Nem ritkán kissé gúnyolódva emlegették ezt a rengeteg írást, mint túl gyorsan, túl alacsony színvonalon készült könyvek rossz példázatát. Biztos vagyok benne, hogy nem kevés ezek közül bizony alacsony színvonalú, de nem ítéltem el ezért. Nyilván a pénz is közrejátszott hogy sokat kellett írnia, korábbi műveinek jogdíjaiból aligha tudott volna kicsit is megélni, nem támogatja ez az ország annyira az írókat.
Na meg, ha valakinek ez a szenvedélye, akkor valóban nehéz abbahagyni !
Szóval, sok száz vagy ezer kötet, de ezek nagy résznek még a címét sem ismerem.
Az Én számomra, három nagy, és nem mai csoportja van könyveinek, amelyek nekem Nemerét jelentik.
Az elsőt nevezzük a független politikai, akció és krimi könyveinek.
A Sötétség határán, Neutron akció. (utóbbi képregényben is megjelent) Időtörés (szintén képregényes )
A vitatott sorsú Holtak harca, és a Játszma tízmilliárdért. Sokak szerint elcsépelt sokszor sokfelé felhasznált ötletek, de jól újrafelhasználva, izgalmasan megírva.
A második nagy kategória a Lars-Don-Ariel kamasztrió kalandjai. Elsőként én is a Kupolavárossal találkoztam, könyvvel vagy a Haui -féle képregénnyel, már nem emlékszem. Aztán örömmel fedeztem fel, hogy van első része is, a Műkincsrablók, meg folytatások, a Kozmosz lovagjai, és az Idő vándorai. Készült ugyan már 1990 után egy ötödik rész is, az Állatkert az űrben, de az annyira gyenge, és az eddigiekhez képest karakteridegen, hogy egy olvasás után hagytam is, nem része a kánonnak, hogy Star Trek terminológiával éljek. A Titok a kráter mélyén képregény viszont nagyon is, jó kis kiegészítő, alternatív történetszál, a Holdon.
Ami a három szereplőt illeti, azért feltűnt, hogy elég sztereotípek a srácok, mintha 70-80-as évek amerikai gyerekfilmjeinek karaktereit látnám.. Lars Benero, az állomás parancsnokának a fia, ő az első tanulásban is, kötelességtudó, de valahogy szerénykedik, nem tolakszik, nem érzi magát különbnek, úgy kell noszogatni néha. Don Bukama, a fekete srác, esze van nem is kevés, de nem töri magát össze a tanulásban, inkább ügyeskedik az oktatógéppel, és az AI-vel. Övé a legtöbb vicces beszólás és jelenet, és amikor erővel kell megoldani valamit, ott is főszerepet kap. Ariel (akinek családneve nem ismert), a félárva, érzékeny lelkű könyvmoly, kajába folytja érzéseit, óvatoskodó, de egyes pillanatokban aztán ez az sok elfojtás kitör.
Világuk a 2300-as évek humanista és békés Világállama, bár űrhajókon, és állomásokon túl nem sokat ismerhetünk meg ebből. Ezért is került be a kánonba nálam a Kráter mélyén képregény, az űrhajósképző tanárainak és diákjainak mindennapjaival.
Jut eszembe, tudtátok, hogy készült volna egy videójáték -féle is a Kupolaváros alapjaira épülve? Sokat nem hallottam róla azóta sem, sajnos nem sikerült a projektet végigvinni, ezeken a linkeken lehet kissé utánajárni:
A harmadik nagy kategória a Dorg család története. Amely eredetileg egy önálló scifivel, a Zuhanás a Napba-val kezdődik, itt kisgyermek még Oban Dorg. Elmegy a könyv, a sorozat első részének, bár aztán a főszereplőn kívül nem sok minden maradt meg belőle, eltűntek az idegenek. Nem is baj annyira, ezekre nem lehetett volna többet építeni.
Úgyhogy Az Utolsó bolygóra került már középkorúként Oban Dorg, pár házassággal, és munkahellyel a háta mögött. Kicsit maga az Író jut eszembe erről a karakterről. Majd lezuhan Letta Prato is hogy megmenteni való túlélőből társ legyen. Szép lassan van csak kifejtve hogy mi is Oban titka, ami még megoldásra vár. És ennek a megoldásnak a keresése adja a második részt, majd innentől beindul a családregény, felnőnek a fiatalok, és elkezdik a maguk kalandjait élni.
Kicsit talán unalmas és kényelmes a 2450es évek Világállama, de szerencsére ez már jobban kidolgozott. Problémák azok vannak most is, gondolok itt a vadakra, vagy a marsi populista szarkavarókra. Aki pedig itt unatkozik, annak Go Space, young Man !
Ezeknek a családregénynek legeredetibb legjobb főszereplője szerintem nem is a fiúk, Trin vagy Bart, akik hát átlagos scifi főszereplők, űrrendőr, meg tudós.
Hanem Letta. Nemere Istvánnak, nem tudom mennyire tudatosan, de sikerült Letta Prato személyében egy nagyon jó, sokoldalú, erős női főhős/karaktert megalkotnia. Aki felfedező expedíció űrhajósaként, vagy férjét/gyerekeit védve vesz részt veszélyes akciókban. Aztán ha úgy alakul, feleségként és anyaként áll helyt. Ha pedig úgy hozza a sors, eltemeti a szeretett férfit ( emlékeztetőül, a Trendalra zuhant EURA kutatóhajó kapitánya, Hörby, volt Letta első élettársa) . De ha a szíve úgy diktálja, nem riad vissza, hogy új férfit válasszon társnak.
Ami a Dorg család történeteit illeti, azt alig néhány év alatt adták ki1986-89 közt. 9 könyv, ha a Zuhanással kezdjük, és a Titán tervvel végezzük. (készült 1990 után egy tizedik is, a Kráter árnyéka, de az megint csak annyira eltér a korábbiak stílusától, karaktereidtől, hogy az is felejtős)
Na erre lennék nagyon kíváncsi, az ötletek keletkezésének, a megírásának történetére! Erről is írhatott volna Nemere egy részletes visszaemlékezést. Mert ennyi jó sztoriszálat, akciót, világot így kitalálni, biztos nem 3 év volt.
És főleg azért nem, mert a könyvekhez képek, grafikák is készültek, ezeket az alkotókkal megbeszélni, azoknak elkészíteni időbe telhetett.
A könyvekhez készült grafikák közül kiemelném Vass Mihály képeit. Ő az egyetlen, aki 3 kötethez, (a legjobbak nálam, Vadak közt, Skorpió, Lenni vagy élni ) is készített művészi részletességű, és a történet adott jeleneteit ábrázoló képeket. Herpai Zoltán a Zuhanáshoz és az Utolsó bolygóhoz még elég művészi és odavaló képeket készített. Sajnos a részletesség vagy konkrét könyvbeli jelenetek nem jellemzik az Aranybolygó és az Alfa művelet grafikusait, nem tetszenek. És Kertész Lászlóé sem, aki a Hajnal a Trendalon és a Titán terv képeit készítette. Az ő képein egybeszabott kezeslábasokba öltözött, megkülönböztethetetlen arcvonású valakik vannak. Gyenge munka.
Rég fantáziálok róla hogy is kellene kinéznie ezeknek képregényben…. És mindig oda lyukadok ki, hogy a könyvek történeteit kissé modernizálva, kiegészítve vagy átírva, de mindig csak Vass Mihály részletgazdag, és művészi stílusában jelennek meg.
Ugyanez igaz a Lars-Don-Ariel történetekre. Haui József ugyan a Kupolavárost megrajzolta, a három srác telitalálat, azóta is így képzelem el őket. De az azért igencsak elnagyolt. Fazekas Attila rajzolt ugyan egyet a Műkincsrablók sztoriról, de az nagyban eltér a könyvtől, Ariel nála valamiért lány lett. Ha én tehetném, inkább olyan akciósan rajzolnám meg, mint Fazekas Attila 80-as évekbeli akció-krimi képregényei. Ahogyan ő rajzolta meg a Neutron akciót, az Időtörést.
És most egy kis kritika. Mert a méltatáshoz azért ennyi jár.
A fent említett sorozatok könyveiben feltűnt egy minta azért. Nemere nagyon jó közvetlen akciójeleneteket talált kis, írt meg. De kissé tágabb kontextusból szemlélve azért vannak logikai bökkenők.
Mire gondolok ?
Például a Kupolaváros. Ugye az az alapsztori (aki nem ismeri, NE OLVASSA TOVÁBB), hogy az űrhajósképzőbe jelentkező felvételizőket, tudtukon kívül egy mesterséges, de ellenőrzött vészhelyzetbe rakják, megfigyelendő képességeiket. Ez ön magában remek ötlet, három hősünk megkapják a otthonuk, az Astrea bányászállomás egyik kis hajóját, és a kisbolygóövezetből a holdi vizsgára útba is esik a Mars, ahová aztán félrecsalják őket.
De hogy kerülnek oda a földi jelentkezők?! Nekik a Mars az nagyon nem esik útba a Hold felé, és hogy jutnának a földi fiatalok kis űrhajókhoz?
Másik ilyen amit nagyon kiemelnék, a Vadak közt-ben van. Letta élet-halál harca a szálloda medencéjében az őt megfojtani akaró támadóval. Drámai küzdelem, Oban számára is. A helyszíni Piedra üdülőváros, számos szállodával. Csak épp nem ilyen magától értetődő, hogy-hogy éppen abban a szállodában szállt meg Letta és csapata ahová vezet egy gyógybarlangból egy, ember számára is használható befolyó?
Van még egypár ilyen jelenet más könyvekben is, apróbbak.
De az ami miatt a sorozatait nagyon szeretem, a humanista, optimista jövő kép. Amikorra az emberiség megtanult normálisan viselkedni, mint a Star Trekben. Mert amilyen elbaszott aljas országban/világban élünk manapság, ez tarthatja a lelket az emberben.
Jó pár éve egy fesztiválra utaztam. Pár órás vonatút volt, otthon indulás előtt válogattam könyveim közt, amolyan könnyű, ezerszer olvasottat útravalónak. Egy Dorg-történet és egy Pelevin könyv közt vaciláltam, Pelevin győzött. A fesztiválon tudtam meg, hogy ott dedikál Nemere István is. Nem sokat dühöngtem, irány a szintén jelenlévő antikvár-sátor. A számos újabb és ismeretlenebb könyve mellett volt egy használt, vadak között is, gyorsan megvettem és ezzel mentem dedikálni. Nemere István mosolyogva nézte a könyvet, „ezt aztán az öreg legény” vagy valami hasonlót mondva. Én meg alig bírtam a nevemet is megmondani, a dedikáláshoz, megilletődöttségemben...
Utolsó kommentek