Nos sokadjára is. Elolvastam a Monty Python életrajzot.
Összességében tetszett. Nagyjából azt kaptam, amit vártam. A kezdeteket, a háttérmunkát, és konfliktusokat, ellentéteket is. Igaz, ez utóbbiakat nem nagyon részletezték, de azért érezhető Cleese szemben Jones, Idle, és Gilliammel.
Kezdeteken az oxfordi, cambridge-i színjátszást, a BBC korai műsoraiban való részvételt értem. Érdekes, hogy mint egyöntetűen állítják, hogy az ő humoruk ezeken alapul nagyrészt, mégis mindenki úgy hiszi, hogy a Python valami hatalmas forradalmi dolog volt, a Semmiből.
Másik, Cleese mondta kijelentés, hogy azóta sem próbálta őket senki túllépni, újat nem hozott senki a brit humorba. Hát nem tudom, Rowan Atkinson nem éppen egy ilyen?
A visszaemlékezésekből pedig jól előjönnek a személyiségek. Cleese a külön utas, Jones a heves, Palin békéltető, Idle trágár, Gilliam a kötekedő. Chapman pedig, tesz mindenre.
Ami nem tetszett.
Nagyon nem, a szétszabottság. A visszaemlékezések két-három hosszú mondatból álló bekezdésekbe vannak széttagolva. Ez főleg akkor nagyon zavaró, amikor még a gyerekkorról, az egyetemi éveikről, kezdeti külön műsoraikról beszélnek, de később is. Olvasás közben nehéz fejben váltani hírtelen hogy ezt és ezt éppen melyik tag mondja. Jobb lett volna ha egy-egy hosszabb nyilatkozatot csinálnak belőlük. Így is kiderültek volna a különbségek, ki hogyan emlékszik vissza a turnékra, a kezdetekre, egymás közti viszonyokra.
Másik ami nem tetszik a Python feloszlása és Graham Chapman halála közben eltelt időről szinte alig történik említés. Pedig megért volna ez is egy fejezetet amelyben a tagok beszélnek kicsit az ekkoriban általuk készített sok filmről, sorozatról. Nem kevés ilyen volt. Ha ezer elfeledett brit humoristáról és műsorról ezer lábjegyzetet csináltak, akkor ez is belefért volna.
És talán ha Graham Chapman utolsó éveiről, a sajtóbeli vitákról, üzengetésekről is részletesebben beszélnek. Nem lett volna szentségtörés, hisz a Pythonok elve mindig is az volt, hogy ne legyenek tabuk, lehessen beszélni bármiről.
Sok benne a fénykép, ez jó, még a gyerekkori képek is idevalók. De pár olyan ember képe is bekerülhetett volna akik gyakran lettek említve, akik valamilyen szálon de részei a Pythonok életének. Marty Feldmann, (akivel Cleesék együtt kezdték, és aki egy filmjük forgatásán halt meg). David Frostról, akinek a műsorában bejutottak a BBCbe, és akivel aztán komoly konfliktusuk lett (ez nincs részletezve miért). Ian McNaughtonról, az alkoholista rendezőről.
Utolsó kommentek