Újra itt a Kockás véleményező, A kihagyás miatt ezúttal kettő helyett három, mert két hónapon belül 3 jelent meg... A továbbolvasás előtti figyelmeztetés a szokásos, aki nem olvasta őket, csak saját felelősségre. Konkrét történeteket nem írok le, nem spoilerezek, de utalások, véleményezések lesznek. Kezdjük az újdonsággal, a Különszámmal.
Mivel sok visszatért olvasó hiányolta az oldskool klasszikusokat, a Kiadó gondolt egyet, és teljesítette részben a kívánságot. Stillszerűen az egy éves újraindulásra, Karácsony havára időzítve, majd a tervek szerint negyedévenként.
Sokak (nekem nem) régi kedvence, Rahan, a Tűzhajú születésének történetét ismerhetjük meg belőle. Nos róla eddig úgy tudtuk, hogy ő Crao fia volt, most megtudható végre, hogyan is lett az..
Másik nagy kezdéstörténet Sylviónak a tücsök-trubadúrnak jutott. Ha megfeszülök sem emlékszem hogy egynél többször szerepelt volna a 1-50-ig Kockásokban. Most viszont megtudhatja akit ez érdekel, hogy ki is ő, meg fura bogár és egyéb barátai hogyan is jöttek össze.
És itt vetném fel azt a gondolatot, amelyet már mások is leírtak a Kockással kapcsolatban más fórumokon. (nekem is eszembe jutott rég, csak lusta voltam eddig kifejteni) Még pedig az hogy a történetek nagyon különböző életkoroknak szólnak. Ha azt vesszük alapul, hogy a mai átlag-Kockásvásárló az még a nosztalgiázó 30/40-es felnőtt, akkor nekik az ilyen Sylvió, Cubitus/Porcogó, Iznogoud, Állati Dokik, Kid Lucky, azért már gyerekes, nagyon infantilis. Főleg ha egy számban szerepelnek Blueberry-vel, Thomas Silane-al, Partizánokkal, Green Manorral, ahol folyik a vér, az erőszak. Én egy tízévesnek még nem adnám oda ezeket, „beetetni” a Kockás Magazinra. Szóval, Különszámnak talán jobb ötlet lett volna egy KisKockás, az ilyen gyerekes sorozatoknak, aki felnőttként is ezt szereti az ebben találhatja meg a neki valót. Míg a fent említett komolyabb, bizarabb, (Cosmik Roger,) vagy felnőttebb/kamaszabb (Little Kevin, Natacha, Clifton Leonard, Spirou és Fantasio ) sorozatok ( a többség) a rendes havi számban mehetnének tovább.
Vissza a Különvéleményről a Különszámhoz.
Pif és Herkules egész jó történetet kapott, a régebben kritizáltaktól eltérően ez tetszett, valóban a régi idők kalandjait idézte, nagyorrú autójukkal, és Szépalmási professzorral.
Van még Kozmikus Őrjárat, és Kid Lucky a szokás helykitöltős, egyoldalas sztorikkal.
Leonard is hosszabb részt kapott, itt viszont a főszereplő ezúttal Famulus lett.
Van még Iznogoud, amiről itt nem írnék többet, főleg mivel a 62+63-ban is szerepel, így majd ott fejtem ki amit erről gondolok.
Na és akkor rátérve a hagyományos Kockásokra.
A nagyágyú, amely a legtöbb oldalszámot a 62 és 63-ban elfoglalja, még mindig Blueberry. Azt írom hogy még mindig, mert a történet csak nem akar véget érni, pedig én már nagyon várom hogy véget érjen. Sokaknak tetszik ez, nekem nem nyerte meg a tetszésem, klasszikus ide vagy oda. Ha lehet még több fárasztó spanyolos affektálás a szövegben, meg hosszan kifejtve az aktuális ellenfélnek, ki mivel verte át a másikat, és hogy mi a terve vele. A jelenetek amúgy akciódúsak, jól megrajzoltak.
Green Manor, újat már nem tudok róla írni, nem is írok már róla, csak ismételném magamat, lásd a korábbi Kockás véleményeket..
Egy vagy kétoldalas helykitöltő sztorik, Állati Dokik, Aszfalt Ördögei a Citroën Kacsájukkal, Kid Lucky, Gai-Luron, Cubitus. Kevin a kölyök, és Cosmik Roger sajnos nem volt, kimaradt... Volt viszont, önálló sztorikkal Herkules a hős, a 62 és 63-as számban is. Régi ellenségeivel számolt le újra, a Kertésszel, és a Parkőrrel. (ha még emlékszünk rájuk.)
Pif és Herkules kettesben is jó résszel jelentkeztek a 62-ben, megint Szépalmási segítségével.
Clifton ezredesnek is jutott egy kis szerelmes sztori a 63-ban, amit azért emelek ki, mert itt látszik igazán, hogy a sztori szerint az angol ezredes angliai kalandjai valójában francia nyelvterületre készültek. Feltűnik egy, a valóságban létező francia is benne kedvcsinálónak.
Leonard és Famulus, a 63-ban egy, az Alfa Magazinban megjelent, világ körüli utat idéző, de rövidebb kalandot kaptak. Tetszett, talán inkább ezt kellett volna a Különszámba tenni.
Iznogoud nagyvezír és újabb ármánykodásai mindegyik számban kaptak helyet. A kiinduláskori cél és a csattanójuk ugyanaz, így a kezdés és a vég között 8-8 oldalra igazán nincs nagy szükség, elég fárasztó poénok, és erőlködő vicceskedések. Igazából, ha az ember elég Asterixet olvasott már, akkor már ismerős az összes. Szóval nem egy nagy durranás, de elvesz 8-9 oldalt, mind a három számból. Ennyire nem jó.
Blacksad az csalódás lett. Nyilván, én sem arra számítottam, hogy a – már itthon is kapható – 5 remek, teljes történet valamelyike lesz közölve több részre bontva. Csak 2-2 oldal jutott számonként és itt van a csalódás oka. Ennyibe nyilván nem lehet akciót, nagyobb képeket, a Blacksad-világ ismertetését betenni, amik miatt a Blacksad az ami. Ebbe a kevésbe viszont ami bekerült, az csak üres, utólagos, és tudálékos moralizálás, semmi egyéb.
Végére maradt a kellemes és izgalmas újdonság, legalábbis magyar területen. Nagy klasszikus már 1971 óta napjainkig a Natacha (vagy Natascha,). Főhősnője pedig, egy szexi szőke stewardes, Natacha, a sok izomtibor után. Kalandjai általában valamilyen repülőúton, vagy két repülés közti pihenéskor történnek. Natachának van egy, többnyire állandó segítőtársa is, az előre málénak tűnő, de némi alkohol után agresszív és harcias Walter, szintén utaskísérő. Jutott a 62-be egy hosszabb, 63-ba egy rövidebb történet róla, amelyeken erősen a legkorábbiak, 70es évekbeli részekből valók, mert jazz és blues LPkért rajongani, akkor volt menő. Sokkötetes albumok, máig tartó kiadás, úgyhogy van miből válogatni. Én szívesen látnék még belőle is többet, hosszabbat. (mondjuk Iznogoud helyett)
Nos ennyi volt a három példány ismertetője. A következő 64-es számhoz nem volt ismertető, meglepetés hogy mi lesz, a régebbi példányok megrendelhetők a kiadótól (nem reklám, nem kapok érte semmit, jószolgálat)
Utolsó kommentek