Megint egy könyv, most a szovjet Holdexpedíció történelmének rejtélyeiről. Sikerült megszereznem egyik kedvenc íróm legelső könyvét. Végre. De mégsem ugrálok igazán önfeledten. Már a legelsőként megvásárolt, 2001-es kiadású Generation P óta kerestem, kutattam, antikvár oldalakon és egyéb helyeken. De mindenhol csak az volt a válasz, hogy hajajj, az bizony nekünk is kéne..
Telt múlt azóta 17 év, Pelevin későbbi könyvei mind kiadásra kerültek, aránylag hamar, nem is egy kiadásban, de az Omon Ré, az csak nem akart közéjük kerülni. Aztán mégis, és le is csaptam rá.
Mondhatnám, teljes a pelevini életmű, de ez nem igaz, mert nem teljes. És mondhatnám hogy boldog vagyok, mert a gyűjtemény részeként olvashatom kedvenc íróm első sorait. De nem vagyok az.
És ennek az oka az eltelt 17 év, főleg a második fele.
Nem teljes a gyűjtemény, mert, az Empire'V, Apollo Batman, és a SNUFF már egyáltalán nem tetszett, el is adnám őket. A legújabb regényt, az IPhuck-ot meg már az ismertetőt elolvasva, töröltem a listámról, nem érdekel.
Bizony, kedvenc írómnak megkopott a varázsereje. Bár 15 vagy mennyi nagyon jó írás után ez már elfogadható.
Az ókori, keleti kultúrákkal, illetve virtuális világokkal keveredő modern jelen történetek, (Gen'P, Az Agyag géppuska, A tervhivatal hercege, CCCP Tajso-csuan, Felső Világ dobja, T, stb.) kifáradtak, elfogytak mostanára.
Egy román kiadás borítója, szerintem remek.
Ami az szürreális, a Valóságot irányító elképzelt erőket illeti (Gen'P, A Metamor szent könyve, Számok, Al-Efesbi légvédelmi kódexe, Az éneklő kariatidák terme, stb), nos Pelevin fantáziája félelmetesen a valóságunkká, jelenünké vált. (ez is lehetne akár egy könyv témája, talán Philip K Dick írt is róla egy rövidet ?) És ez a félelmetes valósággá válás az ami miatt nem tudom újraolvasni nyugodtan ezeket évek óta. Mert ki akarna a képzeletnek abba a világába visszavonulni kikapcsolódásul, ha ott ugyanaz van, mint ami elől elvonulna.
Na de térjünk rá Omon-Ré-re. Némi kedvcsináló lesz, spolierek lesznek, de vigyázok, kitakarok.
Az azonnal érződik hogy ez bizony első könyv, ifjúkori zsenge. (hiába no, 15 későbbi könyv többszöri olvasása ugye.. ) Hadd hozzak egy hasonlatot, egy másik őrült író, szintén első könyvéről. Hunter Thompson első írása a Rumnapló. De nagyon sokáig nem jelentette meg, 1998-ig, az ok pedig az volt röviden, hogy cseppet sem volt ez még gonzós, örült dokis. Ha nem szerepelt volna a neve a könyvön, nem hiszem hogy felismertem volna. Meg talán meg sem vettem volna.
Nos Pelevin első könyve nem ennyire tér el a későbbiektől. Megvannak benne a későbbi életmű csírái, gondolatszüleményei. ( a Kreml alatti folyosókon bolyongáskor Omon meglát egy emléktáblát, amelyet az 1935-ben ásóval agyonvert Szerob Nalbandjan elvtárs emlékére állítottak. - ebből nőhette ki magát aztán a zseniális A rekonstruktőr novella. És Omon egyik monológjában, megjelenik egy, csak körbe-körbe haladó rabvonat képe - ez lehetett a Sárga Nyíl alapja ).
Igen szürreális eszelős dolgok, például amit repülőiskola névadója iránti hagyománytiszteletből tesznek. (mivel a hős pilóta a IIVH-ban elvesztette mindkét lábát, de így is harcolt, az elsőéves kadétoknak az első napon, Omonnak is, amputálják mindkét lábát, és műlábakat kapnak).
Benne van a tudatos félrevezetés is, és ennek kihasználása. Tudatos alatt én azt értem, amikor maga a félrevezetett is tudja hogy hazudnak neki, és mégis hagyja magát. Mert valamiért úgy érzi, hogy kötelessége, hogy elfogadja amit hazudnak neki. Birkamód.
Furcsa vizsgálatok, mint például a reinkarnációs káderezés, ez már közelít a Tibet és buddhizmuskövető Pelevin felé. ( szerintem szegény Mityokot azért lőtték fejbe, mert kiderült, hogy lélekvándorló, emlékszik a korábbiakra, így akár később el is tudná mondani a szovjet űrkutatás könyvbeli valóságát).
Sok benne Omon emlékezgetése a gyerekkorra, írónk, így számolt le magában a halódó majd összeomló Szovjetunió emlékeivel. Ez 1992-ben, a megjelenéskor komoly trauma volt neki és kortársainak.
Furcsa indíttatású keresztnévadások, van némi ókori Babilonra utalás is, de szerintem kevesebb annál, hogy a Gen'P alapjának nevezhessem.
Szóval vannak benne pelevini dolgok, de gyengébbek, ezeket egy későbbi Pelevin sokkal erősebben dolgozta volna ki. Írónk itt még kereste a stílusát.
A könyv fordítója a zseniális Bratka László volt, most is az ő szövegét adták ki újra. Maga a megjelenés, a borító nem tetszik nekem. Igaz az első kiadásról látott képek sem. Nem közelíti meg szerintem a P'Gen, Számok, Agyaggéppuska, hazai kiadásáét. De az Omon Ré külföldi kiadásai is több fantáziával készültek, szerintem.
Szóval, ez volta könyvismertető. Nem okozott akkora katarzist, a felsorolt okok miatt, de azért örülök, hogy megszereztem, megismertem. Így kezdődött...
Utolsó kommentek