Végére értem az Expanse/Térség sorozat hetedik könyvének, azon melegében itt is a véleményezés, semmi spoilerrel, némi ismertetéssel. Mondjuk az írópáros akik Corey néven alkotnak, maguk a legnagyobb spoilerező trollok, a címadásaik miatt, nehéz lenne őket űberelni. (tovább csak akik már az hatodik könyvel is végeztek, és kíváncsiak azért, a hetedikre)
Az már a hátoldali ismertetőből kiderül hogy az elzárkózó renegát marsi kolónia, a Laconia fogja kavarni majd a dolgokat. Hogy mi várható tőlük, az már számomra a cím ismeretében erősen sejthető volt, nem dicsekvésképpen mondom. Keresztény vallási, történelmi, irodalomi utalások és jelképek, elég egyértelműen már eddig is utaltak arra, milyen fő történés várható az aktuális könyvben.
Leviatán, évezredeken át a tengereinkben, mondhatni az orrunk előtt rejtőzködő mitikus óriáskígyó, miközben mi nyugodtan hajókázunk a felszínen.
Kalibán, egy szörny aki elpusztítja az emberi tudást és elmét hogy pusztító gépezetekké alakuljanak át.
Abandon, elhagyatottságot, lemondást jelent.
Cibola, Isten egyik elveszett aranyvárosa.
Nemezis, a Sors bizonytalansága, amely egyszer ad, másszor elvesz.
Babilon, ennek értelmezéséhez még kevesebb kell, ha az ember végigolvasta már az Övbeliek sirámait a földiekkel szemben.
Oké, szóval Perszepolis felemelkedése ? Királyok Királya, szatrapák, Hallhatatlan Tízezer, meg minden?
Még középiskolai tananyagban is több mondat, de talán egy egész fejezet volt az ókori perzsa birodalom gyors felemelkedése, hatalmas területi hódításai és sikerének okai a megtartásában. Én ráadásul még részletesebben is tanultam róla főiskolán. Így jó pár laconiai húzás egyáltalán nem lepett meg, a legutolsó sem.
Ebbe a megsejthető fő történetszálba került bele Holden és csapata, akik nagyrészt ugyanazok akik voltak, bár történt egy s más legutóbbi kalandjuk óta. És a földiek is, a marsiak is maradtak nagyrészt ugyanazok. Na meg az Övbeliek is, akik közül jó néhánynak hiányoznak a régi szép mozgalmas napok. Unalmas az új kor menőjenőinek lenni hirtelen.
Szóval az emberi természet nem sokat változott az ezerkettőszázkilencvenkilenc kapu ellenére. Más neveket kaptak egyes dolgok, más központokat, de a nóta ugyanaz. Aztán amikor megnyílik az a bizonyos ezerháromszázadik, pont úgy reagál mindenki ahogy eddig reagáltak.
A könyv a harmadik trilógia nyitó része, és pontosan ezt is hozza. Hasonlóan mint a Leviatán, vagy a Cibola. Felvázolja az új világrendet, főleg ennek ismertetéséről szól a könyv első fele.
Értelemszerűen Holden és csapata a fő nézőpontkarakterek, akik - ez már rég nem titok – kibővültek Bobbie-val és Clarissával, mint állandó tagok. Ugrottunk is az időben, - a hátoldali ismerettő ezt sem rejti véka alá – bár ez a karakterek személyiségén nem érezhető igazán.
Elbírtam volna kissé kevesebb Dobos-moralizálást, de hát kellett valaki hogy megtudjuk, ebből a szemszögből hogy reagálnak a változásra. Megjelent más régi szereplő is, személyesen, vagy említés szintjén. Végül is egyiket sem éreztem erőltetetten előhúzottnak, helyük volt és lesz is.
Kíváncsi lettem volna a Földre, hogy telt a sziklák ledobása utáni 20 év, de erről nem sokat tudhattunk meg. Jó lett volna több laconiai nézőpontkarakter. Több Laconia, mert ami ebbe a könyvbe belefért az csak ízelítő, kedvcsináló, elhúzott mézesmadzag.
Ahogy írtam, egy trilógia felvezető része.
De ami késik nem múlik, alig egy-másfél évet kell csak várnunk (talán) a következő könyvre....
Utolsó kommentek