Csak úgy irkálok....

Talán épp az sfmag.hu-n olvastam erről könyvajánlót, rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Mágikus nyomozók ! Harry Potter CSI! Meg hasonlókkal volt hirdetve a könyv!

Tetszenek az ilyen, párhuzamosan létező világok, amelyek időnként ütköznek egymással. Végül is erről szól Viktor Pelevin könyveinek nagy része, de a magyar sci-fi-ben Gáspár András Ezüst félholdja és a Vogel könyvek is. De hogy ez mennyire bejön majd, azt nem is hittem volna.

Figyelmeztetés a szokásos, komoly részleteket, fordulatokat nem árulok el, de némi történetismertetés az lesz. A 3 megjelent történetet már magyarul is ismerőknek is érdemes elolvasni mert a sorozat hátteréről is szedtem össze némi információt.

Kezdjük akkor az íróval. Ben Aaronovitch, Londonban született, két testvére van, Owen színész, David ismert újságíró, ott vannak a brit médiában erősen. De nem Ben volt az első író a családban, apjuknak Samnek előbb jelent meg könyve Magyarországon, mint fiának. A közgazdász Aaronovitch, és felesége is, elkötelezett kommunisták voltak, azok hosszú sorában, akik szüntelen ostorozták a brit társadalmi-gazdasági rendet. Hogy milyen lehetett ebben a családban felnőni, arról éppen David Aaronovitch nemrég megjelent könyve tájékoztatja az érdeklődőket. Úgy tűnik, David megmaradt a baloldali értékek mellett , apjuk merev szektásságán csak nehezen tudott túljutni.

Úgy tűnik Ben almája még messzebbre gurult ettől a családfától, ő is könyveiben írhatta ezt ki magából. Erre utalnak Peter elítélő megjegyzései az első könyvben, London folyóiban, apjára, a jazz-zenész Lord Grantre. És hogy könyve pozitív főhőse, és pár főszereplője zsaru, akik nem a brit szélsőbaloldal kedvencei a valóságban. 

Írónk saját családjáról annyi keveset megtudni a neten, hogy felesége Marie sierra-leonei származású, így a Peter Grant könyvekben az afrikai bevándorlók világának ábrázolása hiteles. És van egy fia is, ennyi. Úgy tűnik sikeresen őrködik a magánéletén az interneten.

Emberünknek már komoly TV-s és scifis múltja van a briteknél. Két teljes évadot írt a DrWho sorozatnak, amiből egy részt nem láttam, mert nagyon nem az én műfajom. Írt egy részt a Casualitybe, amit viszont, - jóval később - a boldogult BBC Enternamient-en - rendszeresen néztem. Még néhány hasonló projekttel töltötte idejét a BBCnél. Majd, mint ahogy sokaknál szokott előfordulni, saját ötletébe vágott bele, és úgy tűnik bejött neki.

Illetve annyira nem is saját ez az ötlet. Szintén egy sfmag.hu-s cikkből kiderül, hogy a mágikus zsaru már régi zsáner. Amitől Aaronovitch könyvei mások lettek, - és ami nagyon bejött sok olvasónak, köztük nekem is - az az hogy szeretett városának utcái is főszereplők, és a város történelme is.

Egyrészt kiáll a város XXI. századi sokszínűsége, multikultisága mellett, streetfood éttermek, a Soho negyed, (ugyebár maga is Ben zsidó-ír családból való), Peter félig afrikai, félig cockney származású nagyvárosi fiatal.

Temze anya.

Másrészt a Város történelme, amely egészen a rómaiakig, sőt azon is túl nyúlik vissza. Szereplő maga a Temze folyó is de ugyanígy színházak és templomkertek, a XIX. század büszke vasútvonalai, és bűzös csatornái is. A tiszteletreméltó, vagy fura hagyományok, és szokások. ( London nagy kedvencem volt és részben még ma is az. Anno vagy 12 éve én is készültem kimenni dolgozni, és bár ebből nem lett semmi, sokáig - a Brexitig - megőrizte vonzerejét, mint valami Camelot.)

Na meg a londoni rendőrség is, - az egyik legrégebbi ilyen szervezet, - amely minden bürokratikusságával, nehézségével együtt is tiszteletet kap (az írótól), mert aki erre adja magát, az nehezet, sok lemondást vállal, másokért.

" A jó ve​ze​tő nyo​mo​zó az, aki tesz róla, hogy a csa​pa​ta min​dent ki​pi​pál​jon, nem utol​só​sor​ban azért, ne​hogy a bí​ró​sá​gon egy pa​ró​kás fa​rok a vé​den​ce hi​tel​kár​tyá​ját be​le​dug​ja az ügy egy ré​sé​be, és szét​fe​sze​ges​se. "

Frank Caffrey, tűzoltó, Stephanopoulos őrmester, Seawoll főfelügyelő, és Leslie May közrendőr - egy rajongó ábrázolás szerint.

És hát a londoniak. Akik sokfélék, - és most nem is csak a multikultis sokféleségre gondolok, - hanem arra hogy némelyek halottak, némelyek örökéletűek, másokat meg nem igazán lehet meghatározni élettanilag, de mind ott mászkálnak London utcáin.

A főszereplő ember Peter Grant közrendőr. (sejtésem csak, Ben őt saját fiáról mintázta némileg) Szívvel-lélekkel londoni, Arsenal rajongó, egy cockney-i fehér jazztrombitás és egy sierra-leonei takarítónő egyetlen gyermeke. Az ő szemszögéből van elmesélve mindegyik könyv. Szimpatikus egy fickó, aki néha cinikus, néha önsajnálkozó a humora, de soha nem rosszindulatú, és hisz a törvényben Peter alaposan meglepődik amikor kiderül hogy van még mágia a világban, és ő is alkalmas lehet annak művelésére. De hamar rákap a dologra, egyre kezd jobban menni, és van annyira XXI. századi, hogy már az első könyvben is, hogy a modern kor tudományágait is felhasználva megpróbálja megérteni a mágia működését. Úgy tűnik varázsló-elődei erre nem sok figyelmet fordítottak korábban. Ami a csajozást illeti, Peter hajtaná is őket, vannak is romantikus próbálkozásai, a környezetében feltűnő lányokkal. De valami mindig közbelép kapcsolataiban.

Beverly Brook, Temze anya, és Lady Tyburn.

Másik főszereplő, Peter mestere és a kétfős alakulat főnöke Thomas Nightingale főfelügyelő. A londoni rendőrség sokáig egyetlen varázslója, aki mágikus ügyekben illetékes. Hosszú ideig úgy hitte, ő az utolsó, a mágia visszavonul és átadja a helyét a számítógépeknek, atomnak, rakétáknak, majd kiderült tévedett. Visszafogott úriember típus, kissé túlságosan is, nem igazán sokat árul el múltjáról, csak felvillant néha emlékeket.

Kettejük munkája nem könnyű, mert nem elég a mágikus bűnözés, még a hagyományos rendőrség tagjai is furcsálkodva néznek feléjük.

Dr.Walid, Molly, Toby (mert egy kutya is kell a sikerhez) Nightingale főfelügyelő, és a főszereplő Peter Grant közrendőr.

A sorozat első kötete a London folyói. Ebben ismerhetjük meg a fő szereplőket, illetve környezetüket. Valamint a londoni rendőrség munkamódszereit, a varázslás tudományának, kialakulását, működését. Peter belerázódik a mágiába, nyomozni kezdenek, egyre szövevényesebb kísértet-ügyben, de ellenfelük mindig eggyel előbbre jár sokáig.. Az aktuális nyomozás önálló történet, de a könyvben történik pár tragikus dolog ami összeköti a későbbiekkel. Nagyon tetszett, nem csak az újszerűsége, hanem a története is remek volt. És az a fajta könyv amit újraolvas az ember örömmel a stílusa, hangulata miatt is.

A második a Soho felett a Hold. Ha lehet fokozni még jobban tetszett. Egy egyedi vadászat, némi II. világháborús emlékek, és a londoni Soho, enyhén Guy Ritchie filmes hangulata. Azért is helyezem kicsit előbbre a Sohó-t a Folyóknál, mert ebben többet tudunk meg Nightingale múltjáról, a Régi Szép Mágikus Időkről. Valamint arról hogy a mágiának az angliain kívül vannak másféle országok, népek szerinti gyakorlói is. Csupa jó, feldobott lehetőség a jövőre nézve. De ebben kezd Peter is a XXI század tudományos módszereivel kutatgatva többet megtudni a mágia fizikai mozgatórugóiról is. Itt jelenik meg egy, több köteten is átívelő szál, mágikus bűnözés lehetősége. Folytatódik a Folyókban bekövetkezett tragédia helyrehozására tett kísérlet, egy könyvvégi WTF-el.

Lengyel borító. Nagyon jó, a lengyel filmplakátok régi kedvenceim.

Észrevehető hogy a Folyókban még negatívan volt említve Peter apja, a 70-es éveiben járó jazztrombitás. A Sohoban már igencsak megváltozik ez a kép. Jófej öregúr aki a nyomozásba is besegít. Meglehet Aaronovitch enyhült meg ezen keresztül saját apja emléke felé?

A harmadik kötet, a Föld alatti suttogás már nem annyira tetszett. Jó húzás volt Lesley May, de Guleedből már sok volt. A tudományos felderítés is megrekedt, kaptam megint egy kis érdekes említést az Anglián kívüli mágiáról, de ennyi. Maga a fő nyomozás ami elég érdektelen, szerintem . Ugyan varázslat is volt benne, meg London történelme is, de valahogy amolyan időhúzásnak éreztem összességében. Amikor egy írónak van egy-két nagyon nagyot szóló jó ötlete, de aztán a közönség nyomására hamarabb áll elő egy következővel, és az annyira már nincs jól kidolgozva,mert már csak muszájból készült. TV sorozatoknál ez gyakran előfordul. Szóval ezt éreztem rajta valahogy.

A Jag. Jaguar MK2-es. Mert a  sikerhez egy ikonikus autó sem árt.

Aztán ezek után írt még három könyvet, meg pár novellát a sorozathoz Aaronovitch. A neten anyagot gyűjtve kiderült, hogy egy képregényfélét is készítenek a Peter Grant szériából, amelyekben nem a könyvek vannak feldolgozva.

A sorozat egyenlőre még nem lett meg TV-sítve, bár ahogy olvastam, volt erre egy kísérlet még 2013-ban.  A rajongók azóta is vitáznak a szereplők casting lehetőségeiről. Mindenesetre népszerű a könyv, két videóklip is készült, az egyik rajongóktól.

A másik félig-meddig hivatalos, ennek készítésébe Aaronovitch is belefolyt.

A magyar kiadások, a borítóval nem sokat dolgoztak, az eredeti kiadásét vette a GABO kiadó, csak magyar szöveggel. Látva pár más országban megjelent borítót, azt hiszem jól tették hogy nem terveztek sajátot... Azért hogy némi kritika is érje őket, a harmadik könyv fülszövegében is megemlítik, hogy az Író honlapja a the-folly.com, pedig ez már az első könyv megvételekor is nem volt élő.... Inkább az író blogját ajánlom böngészésre, én is innen vettem több képet.

A feketelevest viszont a végére kellett hagynom. Sajnos a GABO kiadó Facebook oldalán, egy május végi bejegyzés szerint nem lesz több magyar nyelvű megjelenés.... Ha valaki mégis szeretne ez ügyben tenni, hát bizony népszerűsíteni kell kissé a könyveket... Én megtettem ezzel a poszttal, te is megteheted kedves rajongó, egy megosztással, kedves kedvet kapó olvasó, némi rendeléssel.. (nem reklám, jószolgálat)...