Kína és Japán után következzék a Kezdet és a Vég. Clawell ezen könyvei nem csak az eddigiektől eltérő földrajz miatt kerültek be más válogatásba. Itt nem a diadalmas fehérember nyomul előre gyarmati urakként hanem megszívatják őket, a nem kevésbé ellenszenves helyiek. Saját elmélkedés lesz a Patkánykirály könyvről, ismertetek a belőle 1965-ben készült filmről is sok mindent. Itt megint lesznek azért takarások, utalások. És a végére maradt az egyetlen, nem Távol-Keleti Clawell, a kakukktojás Forgószél, amely 1979 Iránjában történik. Erről is írkálok, elég sokat, és kiderítettem pár érdekeset a valós történésekről is.. Hosszú lesz, de érdemes.
Clawell szerint Changi az a hely volt ahol a Fiúból Férfi lett.
Talán éppen terápiás céllal írta ki magából az emlékeket és élményeket 1962-ben. Ekkoriban már enyhülhetett a poszt-traumás stressz, és a túlélő-bűntudat. Akkoriban kezdtek el a nagy háborús filmek megjelenni, és főleg a harcok résztvevői és túlélői voltak a közönség.
A történet, mint az ismert, egy amerikai káplár (magyarban tizedes) és egy brit tiszt barátságáról és együttműködéséről szól, a túlélés nevében.
Peter Marlowe, az ifjú, alig 22 éves RAF tiszt, régi brit tiszti család szilárd elvek szerint nevelt tagja. De dacára (a háborúban addig elért légi győzelmeinek, a hadifogságnak, elég naiv szemmel néz még most is a világra. A jövőbe bele sem gondolva éli két idősebb tiszt barátjával a táborbeli mindennapokat. Terve a háború utánra az hogy tovább szolgál Őfelsége Légierejében, mint előtte. Csak úgy magától megtanult maláj nyelven, míg Jáván bujkált. Azt hogy mit is jelent ha valaki jól beszéli egy idegen környezetben a nyelvet, ismeri a szokásokat, ) azt nem igazán fogta fel, teljes súlyában.
Éppen ez a szokatlan képessége lesz ami ami miatt megakad rajta King tizedes, amerikai hadifogoly mindig fürkésző tekintete. King éles ellentéte Marlowe-nak. ( Amerikai proligyerek, aki a Nagy Válság alatt nőtt fel, nélkülözve és megküzdve minden centért. Szóval kijárta az emberek közti túlélés iskoláját már korán, ahol pedig az ilyen képességek sokat számítanak) az pont Changi volt.
A Király és Marlowe terveznek, Kurt figyel.
Emlékszem, már az első elolvasáskor (kb 20 éve) is sokat töprengtem azon hogy vajon Király kicsoda és micsoda. Nem tartozik a Meghalsz Tengerész jóarcú gimnazista ifjai közé, de a Piszkos Tizenkettő börtönviselt aljanépe közé sem. Feketéző vajon és kollaboráns ? Már kezdetekkor is úgy éreztem hogy nem, egyik sem. Furcsa volt persze olvasni ügyeskedéseit és manővereit, akkoriban még el sem tudtam képzelni, ( akárcsak Marlowe,) hogy valaki nem egyenesen és szabályszerűen viselkedik. Ennek ellenére nem ítéltem el már elsőre sem, bár az azért kellemetlen kérdéseket tett fel bennem, hogy mire lenne hajlandó valaki a túlélését, hasonló helyzetben. És hogy milyen vékony az a léc, amiről könnyen le lehet zuhanni egyik vagy másik irányba. Azt hiszem, Király megítélésében sokat segített az ő nézőpontja is, ahogyan ő látta, gondolta kommentálta a történéseket, a nézőpont-karakter.
Ugyanez a nézőpont-karater az amin keresztül Marlowe eleinte tátja a szemét-száját meglepetten, egy teljesen új világ, új rend, új erkölcs tárul a szeme elé. És kezdi elfogadni azt.
Clawell írói alteregója, Peter Marlowe-ként nyilatkozott rengeteget a hadifogságról, a Nemes Házban, amelynek egyik főszereplője, (élménygyűjtő író, aki nemrég írta meg sikerkönyvét, a Changit. Király rafinált üzletember volt, valóban jól élt, jobban mint a többiek. De ezeket a többieket is ő tartotta életben, az üzletek közvetítésével szerezhettek sokan pénzt, élelmet maguknak. Amerikai bajtársai pedig üzleteléseiben közreműködve megdolgoztak a többletkajáért, pénzért. A Király későbbi sorsáról Marlowe sem tud semmit, bár próbált nyomára bukkanni. Ezeken a táborokban, akárcsak a nácikéban más világrend volt akkor és addig amíg tartott. Fejre állította az addigi világot, minden megkérdőjeleződött, a többségében húszas éveikben járó katonáknak. Genezis volt túlélni, újrakezdeni az életet és másként nézni ezt követően mindent. Más lett a fontos a túlélőknek. ) És hát egy nagyon más világba kerültek ők hamar, oda volt a brit radzs, megroppant az osztálytársadalom.
És ha már az újraértékelésről, megroppanásról esik szó, akkor Grey hadnagyot sem hagyhatjuk ki. Ő tulajdonképpen a harmadik főszereplő ( a harmadik nézőpont. Nem brit úri család ivadéka, de az amerikai proli túlélési módszerei is távol állnak tőle. Más módon, brit módra próbált előbbre jutni, egy hibás házassággal, majd abban a hitben élt hogy háborús érdemekkel bejuthat a felsőbb osztályokba. Tiszt az lett, igaz közkatonából előléptetve, de aztán Szingapúrba vezényelték, és fogságba esett. Talán épp az előbbre jutás, érdemszerzés miatt vállalta el a sokak szemében nem népszerű tábori rendőrség vezetését. ) És itt kezdődik az ő átalakulása is.
Grey, Jones, és a súlyok.
Aztán amit ő itt tapasztalt, az az ő addigi világképét törte össze. Király csak egy gyűlölt seftelő a szemében, ráadásul amerikai söpredék. De a (brit felsőbb osztályok fennkölt ezredesei, főtisztjei is lealjasodtak ebben a környezetben, könnyedén, vállvonogatva véve a dolgot. Greyt pedig olcsón, már semmit nem érővel vették, meg. Mert Grey is hagyta magát, elfogadta a hőn áhított előléptetést kapitánnyá. Igaz, nem volt már semmi bizonyíték a kezében, az úri osztályt összezárt, védték egymás hátát. Igaz, ezt az előléptetést úgy vette mint ami már járt neki, eddigi kitartása érdeméül. Igaz majdnem bele is halt ebbe a döntésébe Grey. De túlélte, talán éppen őt is a Király tartotta életben, azzal hogy gyűlölhette - Marlowe szerint. Az ő egész hátralevő életét meghatározta ez az sokkoló élmény. Nagyon meg tudom érteni az ő érzéseit is, hasonló helyzetben, hasonló szerepben valószínűleg magam is dühösen, bosszúra vágyva kezdenék új életet. ) Grey későbbi szerepel még a Nemes Házban, ( ő is egy főszereplő, Munkáspárti képviselő, és mellesleg Dunross feleségének utált bátyja, és hazaáruló, szovjet ügynök. Ő és Marlowe több alkalommal is összeszólalkoznak az átélteken. Grey indulatait növeli, hogy a brit tajpanok, úriember-klán módra inkább Marlowe-al értenek egyet, elnézve, bagatelizálva könnyedén a seftelést. Megemlítik még említik a Forgószélben is, de szerintem ezeknél Clawell már erősen túlzása esett a befeketítésével. ) Akárki is lehetett a valódi megtestesítője a valódi Changiban, alaposan kihúzta a gyufát Clawelnél.
Ja és hát a japán őrök. Ők sem maradnak ki, bár kevesebb szerepet kapnak, de motivációk ismertek. A százados a rádiót kutatja ezerrel, bár ehhez árulókat venne igénybe, ami ellenkezik a bushidóval. Az őrök meg üzletelnek a Királlyal, és nagyon unják már a háborút, amit lehet szeretnének kihozni belőle, és túlélni. Családos kisemberek ők is, csak néha vérengzenek egy kicsit, ahogy épp kedvük tartja. Többségük állítólag koreai és tajvani volt, akik a háborúban japán szolgálatban voltak, majd utána megfeledkeztek erről sokáig.
Azért volt itt más is Changi börtönében, mint aljasság, ügyeskedés, és megroppanás. (Kitartással és észvesztő bátorsággal rádiót üzemeltettek többen is. Igaz csak fogni tudták rajta a híreket, de hallották az egyre közelebb nyomuló amerikai és brit seregekről a híreket. És aggódtak ezen nagyon. Komoly esélye volt annak ugye, hogy egy vereség esetén a japánok mindenkit leölnek, mint ahogy megtették számos alkalommal a háborúban. Erre gyűjtötte a pénzt, szervezett kapcsolatokat a kinti kínaiak és malájok közt, ) a Király valójában erre a napra készült.
És így tudták meg ( a táborlakók hogy az amerikaiak ledobták a Bombákat, drámai egy jelenet során . )
És ezzel véget ért a Háború, ők pedig megmenekültek. Rajtuk kívül több millió japán, és több százezer amerikai élete is megmenekült, köztük volt egy bizonyos Eugene Sledge tengerészgyalogos, Okinaván és Saipanon George Faludy légierős őrmester.
Szóval túlélték és értük jöttek az övéik. A britek döbbenetére az amerikaiak egy egész repülőt küldtek 30 sajátjukért.
Emberek ! A Háborúnak vége...
És itt jött a könyv legdrámaibb része, a Király uralkodása után, a Király bukása. Erre is nagyon emlékszem, Marlowe-hoz hasonlóan megrázott a dolog, nem értettem meg eleinte hogy miért is fordultak el sokan olyan gyűlölettel tőle. Később, sokkal később értettem meg hogy ez bizony öngyűlölet volt, szégyellték magukat hogy nem tudtak volna másként, a Király segítsége nélkül életben maradni. És az átlagember nem egy hálás fajta....
Szóval nagyon elgondolkodtató egy könyv volt ez nekem elsőre, de többedjére is elolvasva. Azt hiszem, ha lenne fiam, nagykorúsága közeledvén ez lenne az egyik könyv amit elolvastatnék vele.
És most a film. Patkánykirály 1965.
Említettem korábban hogy Clawell már ismert forgatókönyvíró volt, amikor 1962-ben a könyvet megírta. A pénzből elment élményt gyűjteni Hongkongba, ebből írta meg a Tajpant.
Az élmény-év után sikerült a megfilmesítés is. Sajnos azt nem sikerült kiderítenem hogy hol forgatták, de erősen trópusi lehetett a helyszín mert izzad mindenki. A történet idejére, 1945-re már igen rossz volt az ellátás, mindenki csontsovány volt a könyv szerint. A filmben a főszereplők, ha nem is alkalmazták a manapság divatos, teljes beleéléshez lefogyást, azért legalább beesett arcúak, és vékonyak voltak. A statiszták közt azért akadt pár aki már kilátszó bordájú csontváz volt, nem tudom honnan kerítették őket.
A Gajdzsinnal kapcsolatban említettem Bill Gregory gyönyörű borítóját. Az anyaggyűjtés közben találtam meg a King Rat-hoz készítettet is, egyértelmű hogy az ő keze munkája. Az ott középen, a sátor felett talán maga a Király.
Mindjárt a kezdő képsor is megadja az alaphangot, egy latrinákkal teli mezőn, idős brit főtiszt trónol, és maga elé motyog, miközben dolgát végzi.
A ruhák is hitelesek, már amit a foglyok ekkorra viselni tudtak. Szakadt kalapok, és barettek, ágyékkötők, és rongyos ingek, szandál, és fapapucs. Még arra is ügyeltek, hogy ( Grey barettjén harckocsizó-embléma legyen mint a könyvben. King tizedes egyenruháján pedig a valóban a Fülöp-szigeteken harcolt, és megsemmisült Philippine Division bikafejes emblémája látható. ) Szóval adtak a hitelességre jelmezekben, környezetben egyaránt.
Párbeszédek, jelenetek, mint a könyvhöz hűen lett visszaadva a filmen is a történet. Persze nem minden fért bele két órába, de azért elképesztő hogy milyen sok minden. A teljesség igénye nélkül, benne van ( Daven rádiós sztorija, a kutya története, a csirkeól lakója, a két ausztrál haver összeveszése és következménye. Itt hívnám fel a figyelmet hogy amivel Gurble-t megvádolták, az valóban megtörtént, de Larkin és Townsend tévesen vádolta ezzel Gurble-t. Az Jones alezredes és a főtisztek régóta tartó tevékenysége volt valójában, még a raktárban. Nem maradt ki a Király tojásrántottája, a születésnap, üzletek az őrökkel és foglyokkal, a gyémánt ügy, Max dilije, mind-mind megvannak. Marlowe sérülése és ennek következményei. Grey nyomozásai, a kórházban a haldoklók, a Changi Akadémia, Drinkwater káplán bűne és bűnhődése. ) És persze a patkányüzlet sem maradt ki. Ahogyan, akik azt falatozzák, az a jelenet Nagy Igazságtétel...
Egyszerűbb ha azt árulom el milyen komolyabb részek maradtak ki. ( Nem hiszem hogy terjedelmi okokból, a két maláj falu története. Kimaradt teljesen Sean repülős őrmester szomorú sorsa. Egy könyvben még megjelenhetett de filmen még nem. Stevens ápoló is csak épp pár pillantgatással, és illegetéssel jelzi magát. ) 1965-ben vagyunk, Hollywood önként vállalt öncenzurázó Hays kódexe még érvényben volt.
Jah, igen, és ha már szóba került 1965, elég érdekesnek tűnhet hogy a film fekete-fehér. Hiszen ebben az időben már rég volt színes film is, a Meghalsz Tengerész 1955-ben készült, mégis színes. Az okot mostanában tudtam meg, egyik kedvenc filmesblogom egy hozzászólásából, egyszerűen az operatőrök többségének még új lehetett ez a technika. Nem is volt igazán kiforrott, nem mindenki alkalmazta szívesen.
Szóval sok minden könyv hű a filmben, két kivétel a vége, elmondom őket. ( Király bukása és megszégyenítése nem olyan drámai mint a könyvben, enyhébben van levezetve. A másik viszont ami komolyabb a háború végéről tudomás szerzés. A könyvben ugye Mac lebukik a második rádióval, de még éppen meghallgatta a hírt hogy ledobták a Bombákat. És pár idegőrlő napig várnak a foglyok, mire a japánok megadják magukat. A filmben a rádiós lebukás még megvan, de ugyanebben a jelenetben a japán parancsnok egyszerűen csak hívatja a főtiszteket és tőle, a megadási okirat felolvasásából tudják meg hogy) a Háborúnak Vége.
Hogy miért ezt a megoldást választották a film alkotói nem tudom.
A főszereplők közül egyik sem szerepelt később nagyobb filmekben, szerepekben, bár folyamatosan játszottak TVben moziban mindannyian. A többi szereplő közül kettőt emelnék ki.
Egyikük a Larkin ausztrál ezredeset alakító Denholm Elliot, aki európai háborús veterán és hadifogoly volt maga is. Majd számos filmben játszott brit tisztet szerte a gyarmatokon, és a Nemes Ház sorozatban ő alakította Dunross közvetlen elődjét Alastair Stuarnt. A szintén ázsiai-hadifoglyos Bangkok Hilton sorozatban szerepelt kedvencemmel, Nicole Kidman ifjú ausztrál TV színésznővel. Filmes szerepei közül ami említendő, az Indiana Jones filmekben ő alakította Brody professzort, mindkét dr. Jones ügyifogyi szobatudós barátját.
A másik kiemelés egy sokkal kisebb szereplőé, de érdekesnek találtam az életútját megemlíteni. Teru Shimada amerikai japán színész játszotta a megadást bejelentő jókiállású japán tábornokot . Róla azt érdekes megtudni, hogy már a harmincas évek óta hollywoodi színész volt, számos japán szerepet játszott, köztük a Császári Hadsereg tisztjeit is. Egyik ilyen szerepe még 1941 elején volt. Majd jött Pearl Harbor, és Shimada úr eltöltött 4 évet egy nevadai internálótáborban, sok tízezer amerikai japán társaságában. Úgy tűnik ez nem szegte kedvét mert ez után is sok olyan szerepet játszott melyben a megvert Japán diplomatáit vagy katonáit alakította amerikai filmekben. Legkomolyabb filmszerepe a Csak kétszer élsz, James Bond filmben volt, Dr Oszatót alakította. De itt már egy gazdasági csodaország Japánjában.
A King Rat (1965) film az egyik legjobb POW, azaz hadifogolytáboros film sok oldal szerint. Megtekinthető egy komolyabb jelenet , illetve több kisebb. Illetve a teljes filmhez, ugye alternatív lehetőségek is rendelkezésre állnak.
Na és a pontozás. A Patkánykirály mindkét változata megérdemli.
Könyvek vs filmek/TV 5:1
Utóirat, aki a hasonló filmeket kedveli vagy keresi, ajánlom a Boldog Karácsonyt Mr Lawrence-t. A történet Laurens van der Post, szintén brit és szintén hadifogoly író egyik történetén alapul.
Mint említettem korábban, a Sógun regénnyel lett Clawell szupersztár író. Népszerűség világszerte, utazgatás. A Perzsa/Arab öböl térségében is, régi ismerősök barátok meghívására. Állítása szerint itt ígért egy olajsejk egy egész tankernyi olajat ha ír az Öbölről is egy olyan hatású regényt, mint a Sógun tette Japánnal.. Akárhogy is volt, Clawell eljutott Iránba is, ahol éppen nagy volt a pénzszórás. 1971-ben a Sah úgy döntött ők az ókori Perzsa Birodalmi időszámítást vezette be az addig használt iszlám helyett. 1973-ban sikeresen államosította az olajkitermelést, és ez volt az az év amikor az olaj ára az egekbe emelkedett, az arab államok embargót hirdettek. Amelyhez Irán nagylelkűen nem csatlakozott, csak árulta az olajat, sokszoros áron.. Jutott pénz katonaságra és iparra bőven. Csak épp szociális kiadásokra nem, meg amúgy az új technológiákat kezelni képes irániak százezreinek képzésére. A Sah mindenesetre kijelentette, Perzsia hamarosan a világ harmadik katonai nagyhatalma lesz, nem az USA és a Szovjetunió után, hanem mellettük..
Clawell ekkor érkezett, és járta Iránt, helikopteren. Egy régi ismerőse ekkoriban az olajkutakat kiszolgáló helikopteres cégek egyik főembere volt, ő hívta meg. Clawellnek nagyon tetszett a helikopterpilóták nemzetközi társasága, és általában amit Perzsiában láthatott, a Nyugat és Kelet találkozásáról. Tervezte is hogy ír erről, de félretette, más dolgok kötötték le, a Nemes Házi anyaggyűjtés és megírás (1981), a Sógun TV változata (1980). Mire ideje jutott megint, hát kissé megváltozott a Közel-Kelet, a Sah ment, Khomeini jött. Úgyhogy teljesen más regényt kellett írnia,mint eredetileg tervezte. De alaposan felkészült, olvasta Khomeini műveit, a Sahét, a Koránt, egyebeket. És amikor megemlítette kiadójának hogy új könyvet szándékszik írni, rekordösszeget fizettek neki ezért előre 5 millió dollárt.
Miről is szól nagy vonalakban? A szűken 1979 február 9 és március 3 közt játszódik, de természetesen ennél sokkal hosszabb időről szól, Perzsia történelméről a XX században. Clawell a sokszereplős megoldást alkalmazva adagolja a nézőpontokon keresztül az ismertetés - mint ahogy szokta...
Főszereplő egy brit helikoptervállalat az S-G Helicopters. Nem nagy meglepetés lehet a Nemes Házat olvasók számára, ( hogy ez bizony a Stuarn cég egyik alapítása, bár hivatalosan független tőle és Andrew Gavallan a vezetője. Emlékeztetőül, ő vette feleségül Kathreen Dunrosst, Ian húgát. A Nemes Házban elutaztak a már nagybeteg Kathreennnel Skóciába, ahol Gavallan végrehajtotta Dunross titkos tervét, a kiszolgálásában szilárd alapokat szerezni a hamarosan felfutó Északi-tengeri olajkitermelésben. A kém AMG egyik utolsó ajándéka volt Dunrossnak ez az ötlet. A pozíciószerzés jól sikerült, a magánélet kevésbé, Kathreen meghalt, Andrew némi özvegység után újranősült, ) megőrizve az S-G vezetését és Ian támogatását.
Mostanra az S-G nemzetközi szinten is tevékeny, legértékesebb munkájuk a felfutó iráni kőolajipar kiszolgálása. A helyi vezetőjük sem ismeretlen, ( Duncan McIver, szintén Nemes Házi szereplő. Igaz ő csak épp hogy szóba került, amikor Dunross repülni tanult, és felfedezték a Farkasemberek holttestét. A Forgószélben viszont már ő vezeti az iráni S-G Helicopterst, és rengeteg baja van az iráni partnerekkel, és a Forradalom még ki sem tört. Mert a helyi iráni előkelőségeknek nagyon fejébe szállt az olajvagyon. Leereszkedően nagyképűség, bürokrácia, és kenőpénzek, kell-e részletezni? ) Ismerős már itthonról is.
De ez az erőltetett iparosítás nagyon csak felszínes volt, nem volt hozzá infrastruktúra, hiányoztak a kikötők, vasutak, utak, autóvezetéshez, mozdonyhoz értő irániak. Nem voltak erőművek, víz és villany, és szakemberek. Ezért kellett rettentő sok külföldi szakember. Az irániak, főtisztek, bazárok és vidéki tartományok nagyurai, egyetemisták és lázadóvezérek, meg nyomorban élő városiak. Mindegyiknek jut annyi szerep hogy megismerjünk Irán XX. századi történelméből, és a Forradalomból nézőpontokat. Mert mindenkinek van egy története, persze főleg a Nyugatot hibáztató. De aztán szép lassacskán összegyűlik sok ilyen, meg velük együtt sok kérdés, hogy mennyire csak a Nyugat felelős ezekért a sok búért és bajokért?
Igen elgondolkoztató dolgok is vannak benne. Bűn-e ha az ember élvezi a kemény tanulással megszerzett kemény munkája eredményét? Érezzen e bűntudatot az miatt hogy másnak, aki nem volt ilyen szerencsés, sokkal kevesebb jut?
Iránnak erről a történelméről kevesebb anyagot találtam a neten, nem tudom úgy végigkövetni, ellenőrizni mint mondjuk Japánnal. De tekintve hogy Clawell mindig is alapos munkát végzett, szerintem vehetjük hitelesnek ezeket, vagy legalábbis megalapozottnak. És ez alapján kijelenthető hogy a Sah bukását már régről és sokan kívánták, jóval Khomeini és fanatikusai előtt is volt küzdelem, ellenzék. Ugyanez a minta zajlott le a Nagy Francia forradalomban, amikor a jakobinusok vették át a hatalmat, ez volt 1917-ben Oroszországban, 1918-19-ben Magyarországon, 1961-ben Kubában. Ami változást, forradalmat a régi ellenzék készített elő, annak eredményét mások vették el tőlük. Erőszakosabb, fanatikusabb, sokáig elnyomott, de most új, és éhes a teljhatalomra.
Elgondolkoztató ez is, ahogy elbántak a régi ellenzékkel. Mert egy évszázadok óta mély nyomorban élő, csak a Hitből erőt merítő szegény iráninak mit számított az hogy ez az iszfaháni újságíró milyen, szabad választást követelő cikke miatt került korábban a Sah börtönébe? Vagy hogy az őt védő, ügyvéd is oda került ezért, jogellenesen? Vagy bezártak egy teheráni könyvtárt vagy egyetemet, mert felforgató Sahellenesnek nyilvánított könyvek voltak ott? Semmit, nekik, a mélynyomorban Hitükből élőknek ez semmit nem jelentett. Ezektől nekik nem lett volna sokkal jobb a sorsuk, sőt, gyakran hitetlen idegen eszmék voltak ezek nekik.
Mégiscsak kitört a Forradalom, a Sah ment, Khomeini még csak közeledik, egyenlőre interregnum van. ( A Sah utolsó miniszterelnökét, Khomeini első miniszterelnöke rejtegeti, forradalmi és iszlám bizottságok, legkülönbözőbb felkelőcsoportok, tüntetések ezerrel, sztrájkok, senki sem tudja ki fog dolgozni és ki fog fizetni érte? Illetve úgy tűnik ez utóbbi balekok a nyugati cégek lesznek. McIver Teheránban tárgyalgat és próbál megoldást, partnert, pénzt találni az újraalakuló hivatalokban. Mert olajra és annak árára szükség lesz. Majd döntés, tűnés innen gépestől, de titokban, ) hozza meg a keserű döntést..
Pilótái meg szerte Iránban keverednek kalandokba és veszélybe. (Van akit baloldali, van akit iszlám forradalmárok kényszerítenek, másokat hegyi főnökök, de van akit még a Sah tisztjei és katonái. Távoli bázisokon dolgoznak, széles félkörívben, elszórva a nagy dél-nyugati tengeri olajfúró tornyoktól kezdve, a Zagrosz hegység épp hogy feltárt lelőhelyein át, északnyugatig, iráni-Azerbajdzsán hegyvidékéig. Az irániak pedig akikkel kapcsolatba kerülnek, szintén elég széles merítés. Gazdag bazárbeli kereskedők, és tartományi kiskirályok, nyugatias képzésű mérnökök és katonatisztek. Basáskodó hivatalnokok, hegyi törzsfőnökök, hálás olajmunkások. )
Az én magyar kiadásomból kimaradt a térkép. De ez nélkül nehezen követhető ki épp merre repült.
Addigi békés munkás napjaiknak az imádott repüléssel vége, és Irán is megváltozott felismerhetetlenül. A helyi kultúra és a vallás felé legnyitottabb pilóták is kénytelenek rájönni, hogy Irán nem csak Omar Khajjam költészete, és az iszlám sem csak misztikus szufi ábrándozás a csillagfényes sivatagi éjszakában.
Nemzetközi egy csapat, főleg brit nemzetközösségiek, és amerikaiak, de van pár francia és német is. Közös jellemzőjük, ők már a világháború utáni generáció. Már abban az értelemben, hogy nem ennek a túlélő veteránjai, hanem Algériáé, Malájföldé, Vietnamé. Az ifjabbak közé tartozik az 56-os menekült magyar pilóta is Sandor Peteri és Gavallan nagy fia Scott. És van egy finn is, Errki Jokkonen, aki az egyik kiemelt főszereplője lesz a könyvnek. Bevallom, ezek a pilóták a számomra legkedvelhetőbb, legszimpatikusabb Clawell hősök.
És a nők persze.
Mert vannak iráni nők is, éspedig nem akármilyen történetűek.( Sharazzad Bakravan gazdag teheráni kereskedő lánya, akit első férjének, egy öreg kereskedőnek nem sikerült sehogy sem teherbe ejtenie, ez persze a lány volt a hibás. Így elvált tőle és a lány feleségül mehetett egy, az iszlámmal, áttéréssel kacérkodó kanadai pilótához. Tom Lockharthoz. Azadeh Gorgon pedig, az engedetlen hercegnő, szégyent hozott valamivel azeri kiskirály apja nevére, őt engedték a finn pilótához feleségül menni. Ezzel még nem volt baj amíg a Sah uralkodott és a nyugati cégek rendben dolgozhattak. De a megváltozó világban minkét apa el kezd azon gondolkodni, hogy hiszen ez csak ideiglenes házasság volt, ideje véget vetni neki. ) Kedves lányaik persze másként gondolják.
A harmadik kiemeltebb női főszereplő, ( Genny MacIver bevallom engem fárasztott és idegesített, a tudálékosságával, szerencsére sokáig nem is zavarta férjeura munkáját. )
Sajada Bertolint (meg inkább hagyjuk. Itt már túlzásokba eset vele Clawell, hogy lefekszik bárkivel, kémked bárkinek.)
Lássunk pár másféle szereplőt is.
Az irániak közül legjobb, legérdekesebb ( Husszain Koviszi mollah. Elkötelezett hívő, áhítja a mártíromságot, egyenesen, puritán módon él. Csak a Hite tartja benne a lelket. Rajta keresztül ismerhető meg a mélynyomorban élő irániak világszemlélete, akik már nem veszíthetnek semmit sem, csak a Hitük maradt. Ugyan utálja a nyugati Sátán képviselőit, de inkább a távozásukat óhajtja, és Irán belső ellenségeit, az élősködő új hivatalnokokat akarja inkább pusztítani. Ő lesz a menekülés egyik segítője, nem is egészen tudatlanul. Kialakuló barátsága az egyik amerikai pilótával, Starke-val ) Clawell egyik legjobb történetszövése és karaktere.
A japán szál jelentős. Japán eddigre már gazdasági csodaország lett de minden energiát külföldről kellett ehhez importálni, az olajembargó rájuk még rosszabbul hatott mint a Nyugatra. Úgyhogy kiemelt szereplő lesz a a Nemes Házban épp csak megemlített ( Josi Kaszigi. Itt már a Toda Shipping hajózási és energiacég főembere. Munkája érdekében barátkozni kezd az egyik S-G ausztrál főpilótájával, (egy újabb kalózivadék..) Scaggerel. Eleinte döcögős ez a barátkozás, mivel Scragger az ausztrál légierő, a RAAF veteránjaként védte Darwint, Kaszigi pedig pont arrafelé volt Zero pilóta. ) De aztán néhány nagyon veszélyes helyzet túlélése után komolyodik ez a barátság.
Ez is egy Gregory féle borító. Bevallom, annyira megtetszett, hogy kinyomtattam magamnak, és ráragasztottam a magam - elég igénytelen - magyar kiadásának címlapjára...
A japán, e barbár vidéken cége jövőjét alapvetően befolyásoló információk birtokába jut, ( és sorsfordító döntéseket kell hoznia. Manapság azonban már nem feudális nagyúri csoportok vívják egymás ellen harcaikat csatatéren, hanem a gazdasági óriás zaibacuk a tárgyalótermekben igyekeznek kicsinálni egymást. És manapság már nem a császárhoz fordulnak Szent Felhatalmazásért, hanem a pénzügyminisztériumhoz, hogy költséges vállalkozásaikat nyilvánítsák Nemzeti Üggyé, amihez korlátlan banki hitel is jár. Josi Kaszigi nem mellesleg Kaszigi Omi szan leszármazottja. Megtudjuk tőle hogy Omi szan vezette a szekigaharai csatában a muskétásezred döntő rohamát, fél karját elvesztve, de túlélte, és megőrizte a klánnak, a tengeri hajózást ) Szóval még a Sógun hőseinek sorsát is sikerült belefoglalni a Forgószélbe.
Szerepel benne még egy magyar vonatkozású szereplő is. (Egy KGB ügynök aki Errkinek Fjodor Rakoczyként mutatkozik be. Pechjére, a finn azonnal rájön hogy álnév, mert valahonnan tudja hogy Rakoczy egy forradalmár magyar herceg volt (!). A KGB-st nagyon nem rázza meg a leleplezés, különben is nála a fegyver, így más nevet nem mond, ) ezen a néven szerepel addig ameddig tevékenykedik.
S ha már titkosszolgálatok, főleg a második felében a könyvnek vívják harcukat ezen döntő helyen. Iráni belső elhárítás, A SAVAK, a KGB, a CIA és a brit MI6, és számtalan kis közel-keleti csoport. Ez is fordulatos és érdekes, de Clawell itt sem lett Le Carre, a kémszálas történetek nagyon amatőrök.
Itt is feltűnnek a Nemes Házban megismert, illetve a Tajpanban, Gajdzsinban feltűnő nevek. ( Robert Armstrong, mint az iráni belső elhárítás tanácsadója tovább vívja harcát és egy nagy végső összecsapásra készül egy régi nemesházi ellenféllel, Szuszlovval. Bizonyos Vien Rosemnot CIA ügynök is szerepel, a Nemes Házi Rosemont nevelt fia. Ugyanitt jelenik meg komolyabb szerepet kapva, Johnny Ross, brit gurkha százados, akinek elődje a Gajdzsinból megismert Maureen Ross kisöccse lehet. Scraggert már említettem, a Tajpan nevei közül még egy jelenik meg, bizonyos Guineppa olasz olajmérnök, az ő egyik régi rokona lehet a kinnint megszerző macaui püspök, Fallarian Guineppa. És említsük meg a Patkánykirályból a táborba elsőként leugró Forsythe brit ejtőernyős századost is. A Forgószélben is megemlítik, mint az első helikopteres cég alapítóját az Öböl térségében. )
S ha már Nemes Ház és szereplői, elég sokat azért megtudunk, mi is történt Hongkongban, a Stuarnnal, 1963 óta ( Gavallant említettem, ennek a történetnek ő is főszereplője. MacIverhez elég sokat utazik Iránba, majd a menekülési akció Iránon kívüli részét szervezi meg. Quillan Gornth 1970-ben hajóbalesetben halt meg, Ian Stuarn is eddig az évig maradt Tajpan, akkor leköszönt, utóda David MacStuarn lett. Aki azonban egy himalájai hegymászáskor 1975-ben halálos balesetet szenvedett, utód hivatalos megnevezése nélkül. De találtak utána egy furcsa, de hitelesnek tűnő végrendeletet, melyben Linbar Stuarnt nevezte meg utódnak. Így is lett, Linbarnak sikerült jól össze vesznie Gavallan S-G Helicoptersével, az összes régi baráttal, Par-Con-al, Toda Shipping-el, csak Nyereséges (Hasznos) Csojjal, van gyanúsan jó, szoros kapcsolatban. Annyira hogy az még a Stuarn tanácsába is bekerült, beházasodott a családba, így esélyes lett Tajpannak is lenni. A Forgószél történetében, Gavallan többször beszélget telefonon Ian Stuarnnal, aki David halálának egy gyanús nyoma miatt nyomozgat Japánban. ) És épp a történet végére jutott valami döntő információ birtokába.
Szóval pilótáink meg is kezdik az akciót, de kerülni kell a feltűnést, és életben maradni közben. Ez főleg Scott Gavallannek lesz nehéz, az ő csapata igen húzós egy helyzetbe kerül. Errki Jokkonennek pedig, ( külön önálló kaland (és könyv is később) jutott Azerbajdzsánban. Ha azt hinnénk, neki könnyű az ő dolga, mert apósa a helyi kiskirály, hát tévedünk. Neki lett a legnehezebb, ő keveredett bele a legtöbb akcióba, kémkedésbe, hatalmi harcba. És van még egy pilóta akinek nem csak a munkáját kellene Iránban hagynia. Erkkinek és Lochartnak komoly küzdelmeket kell vívniuk kis feleségeikkel. Mert a két iráni nő szembeszálltak apjukkal, és nem akarnak válni. De férjükkel is szembeszállnak, mert nem akarják szülőhazájukat Iránt elhagyni. ) Ez elképzelhetetlen nekik.
Említettem, hogy az iráni valódi történésekről kevesebb infót találtam anyaggyűjtéskor. De azért az biztos hogy valós személyek itt is szerepelnek más néven. Két iránit sikerült találnom. Az egyik a már meghalt Hasszán Ariani légierős tábornok, a Sah rokona, hazafi, hívő, aki 1977-ben halt meg, gyanús körülmények közt. Róla azt mondták a szereplők, hajlandó és képes lett volna megállítani Irán végromlását akár a Sah ellenében is. De épp ezért nem csak a Palotában kívánták sokan a halálát. Eredeti személye Mohammad Amir Khatami, nagyon hasonló életúttal rendelkezett.
Másik ilyen már durvább, a könyvbeli Abrim Paknuri aki a Sah idején a hírhedten brutális SAVAK vezetője volt, ő szállított sok, utóbb téves információt hogy csak a kommunisták jelentenek veszélyt a Sah hatalmára, a vallásosok azok nem. Majd sokak megdöbbenésére ő lett a Forradalom után az átszervezett SAVAMA vezetője is... Valóságban Hossein Fardoust volt nagyon hasonló...
És maga az S-G Helicoptersnek és pilótáik kalandjainak is megvolt az alapja, a Bristow Helicopters csinált nagyon hasonlót. Ők konkrétan oda is adták Clawellnek feljegyzéseiket a könyvhöz. Alapítója ugyanis, Alan Bristow volt Clawell iskoláskori barátja, aki korábban körbevezette őt Iránban.
Film, sorozat nem készült belőle.
Utóirat, Iránhoz, a Sahhoz,a Forradalomhoz egy könyvet találtam. Ryszard Kapuściński a legendás világjáró lengyel tudósító könyve a Sahinsah. Tömör, tömény, érdekes, de mint kelet-európai tudósítótól akkoriban elvárt volt, némileg ideológiai szemlélettel van tele. Ír a Pahlavik hatalomra kerüléséről, hatalmuk ingatagságáról az elnyomásról, az ellenük szervezkedésről. Az erőltetett de alaptalan iparosításról, a rengeteg külföldi vendégmunkásról. A SAVAK félretájékoztatásáról, és a régi ellenzékről, amit aztán Khomeneiék semmisítettek meg végleg. Sok, némileg szubjektív háttér információval támasztja alá a Clawell által megírtakat.
Marjane Satrapi Persepolis I-II-je érdekes alkotás, egyedi hangvételű, neki régi ellenzéki a családi háttere. De igazából ő nem meri kinyitni a száját Irán és a rendszer bírálatában. Képregényeiből azt sem tudhatjuk meg például, hogy a Forradalom vezetője Khomeini ajatollah volt, egyszerűen kimaradt az említése mindenhonnan.
Ezzel ért véget a Clawell sorozat, írónk tervezett még Ázsia történeteket. Hogy ezekben a később játszódó történetekben mi lett volna csak feltételezések vannak. Legvalószínűbb az amit már a Forgószélben elkezdett megalapozni Clawell. ( Hogy Scott Gavallannak kicsit elege lesz a helikopter-pilótáskodásból az átéltek miatt, és inkább a Stuarnhoz megy dolgozni. Ian Dunross a Japánban megtudottak alapján lemondásra kényszeríti Csojt, és később Linbart is, helyét a tajpani poszton a már felkészített Scott venné át. Neki kellene megküzdenie a nyolcvanas évekkel, és a negyedik félpénz kérésével. )
Nem lett több könyv, kár, mert olvasnám még az újabb kalandokat.
De mondhatom azt is hogy nem kár. Mert eddig jó történeteket írt, de lehet hogy egy következő már nagyon nem sikerült volna. Több kedvenc írómmal is megtörtént ez, hogy sokadik történetre elfogy a varázserő. Így járt Tom Wolfe, Pelevin, és George R.R Martin is.
Szóval, lehet hogy jobb is így.
Utolsó kommentek