HTML

Csak úgy irkálok.....

Egyik téma adja a következőt. Ami tetszik, szólj hozzá, oszt meg! Ami nem tetszik, nos szólj hozzá bátran. Az Előmoderációtól se ijedj meg, nem Cenzúra az. Ellenkezőleg, az okos hozzászólók, értelmes ellen- vélemények, jó viták barátja, és támogatója.

Facebook oldaldoboz

Utolsó kommentek

Könyvismertető - Világjárók útikönyvsorozat - Baracs Dénes: Párizsból nem jelentettem

2018.04.07. 11:49 Sigismundus

Érdekes látkép egy 40 évvel ezelőtti Franciaországról.

A szerző az MTI kiküldött tudósítója volt 1976-81 között. Családostul, kislányával és feleségével élt itt, így hát sikerült alaposan megtapasztalnia a francia-párizsi mindennapokat.parizs.jpg

Kezdetnek mindjárt a költözés, és lakáskeresés.. Hol, milyen ingatlankereskedő iroda az amelyikre rá lehet bízni a pénzüket? Melyik költöztető vállalat kínál alacsonyabb árakat és garanciát a sértetlenségre?

Mindezek a problémák még a gyakorlott újságírónak is újak voltak, otthon Pesten, vagy Pekingben még nem szembesült ilyenekkel.

Egy francia ismerős házaspár segített ez ügyben, jóformán ők voltak az egyedüliek, akikkel komolyabb ismeretséget, barátságot sikerült kötni. A társasház francia lakóinak többsége számára ugyanis mintha nem is lettek volna ott. Nem túl pozitív kép volt az amikor Baracs kislányát beíratták iskolába, és a tanárnők megkérdezték tőle: „Oui, értjük hogy magyar, és akkor spanyolul, vagy portugálul beszél? És ezen a címen ugye ő a házmester?” Szerencsére nem sok ilyen eset akadt, ez csak a legkirívóbb volt.

Az átlag francia élete sem volt könnyű ezekben az években. Egy akkori gazdasági válság miatt gyakran került sor a környék kis üzleteinek bezárására, helyükre más üzletek kerültek, újabb néhány hónapra. Nem sokáig bírták a versenyt a nagyobb áruházakkal, amelyek alacsonyabb áron kínálták ugyanazt az árút. Mint Emile Zola regényében.

A saját vállalkozású mesterember sorsát sem látta Baracs túl rózsásnak, legalábbis a kelet európai helyzettel összehasonlítva. Hiszen itt többnyire saját magának kellett megszereznie a munkát, ami bizonytalan. Ezért igyekeznek is megtartani a vevőiket! Megjegyzi Baracs hogy mennyire meglepődött azon, amikor, az autószerelő huzatot húzott kocsija üléseire, mielőtt munkaruhában beszállt volna, a szobafestő, pedig munkája végeztével, gondosan feltisztította a padlóra csöppent festékfoltokat. Az író ironikusan megjegyzi, ezeket az apróságokat viszont érdemes lenne átvenni a Nyugattól!

Politikáról, ideológiáról nem sok szó esik könyvében. Az arrasi kohászok sztrájkjáról, kalózrádiójukról, a sainte-etienne-i kommunista polgármesterről, és természetesen Mitterand elnökké választásának eufóriájáról ír részletesebben és kedvezőbb hangvételben, de ez minden, semmi túlzás.

Borúlátó képet fest a bevándorlók életéről. A már említett portugál és spanyol házmestereken kívül ugyanis számos más náció is próbálkozik megélni. Főként az arab és fekete bevándorlók helyzete rossz. A könyv megírásakor még egy szigorúbb bevándorlási törvény volt érvényben, mely az Európán kívülieknek szinte csak a munkaképesek számára, és csak vendégmunkásként biztosított lehetőséget. Akiknek mégis sikerült tartós letelepedést kiharcolni és családjukat is behozni, azok nagyrészt a külvárosi lakótelepek, a HLM-ek foglyai lettek. A HLM-eket eredetileg az Algériából elűzött franciáknak építették, szinte szándékosan elrejtve, zárva őket, a többiektől. Később Mitterand nyitottabb bevándorlási politikája miatt megnőtt az algériai, és fekete bevándorló családok száma is, és a lakótelepek lassan több bőrszínű gyökerüket és lehetőségeket vesztett emberek közös gettója lett.

hlm.jpg

Baracs Dénes tudósító-riporter, hát érthető hogy komoly részt foglal el könyvében a média, reklámok rádiók bemutatása.

Kezdve mindjárt a reggeli kereskedelmi rádiókkal. Kelet Európai fülnek szokatlan volt eleinte a pergő nyelvű műsorvezető, a tréfás időjárás-jelentés, a sok reklám. Az éppen aktuális politikai eseményt kifigurázó nyilatkozat-összevágások meg főként! Különösen idegesítőnek találta a ’bugyuta’ rádiós vetélkedőket, ahol egy egy termék árát kellett eltalálni a betelefonálónak. A rádióállomást népszerűsítő utcai akciók közül még az volt a legszimpatikusabb, melyben az úton haladt egy adásközvetítő kocsi, és ha olyan személyautót látott a riporter, melyen a rádióállomás emblémájának matricája volt, azt az éter hullámain kérte megállásra, és jutalom átvételére.

Baracs szerint viszont a francia rádiókban, nagyobb számban fordulnak elő kulturális műsorok. Nem szerette írónk a ’névre szóló’, pontosabban címlistáról választott, meghívókat különböző sorsolásokra, termékbemutatókra, nyaralóvásárlásra. Ezeket a 30 évvel korábbi dolgokat olvasva, ismerős érzésem támadt.. .

Végezetül Franciaországon belüli utazásairól közöl kisebb jegyzeteket Már az elindulás sem könnyű, a franciák többségéhez hasonlóan a tudósító is nyáron az uborkaszezon 4-6 hetében veheti ki szabadságát. A Dél felé vezető autópályákon tíz kilométeres sorok, elég korán kelni lehetetlen, a TGV még gyermekcipőben jár.

Az utazások során sajnos csak rövid ismertetést tud közölni egy vidéki kastélyról aminek arisztokrata urai váltottak, és saját maguk lettek idegenvezetők, konferenciaszervezők. Toulouseról ahol Európa legfejlettebb repülőgépipara van. Olajkatasztrófa sújtotta bretagnei tengerpartról. A francia vidék szívéből auvergnei kis paraszttanyákról. .Sajnos ezek a részek alig 100 oldalt tesznek ki az 500-ból és ez is 8 külön út története. Pedig Párizst, a Loire völgyét, Cannest elhagyva, az igazi Vidéket részletesebben is érdemes lett volna bemutatni.

Szólj hozzá!

Címkék: könyv francia országdiagnózis világjárók

A bejegyzés trackback címe:

https://csakugyirkalok.blog.hu/api/trackback/id/tr6313815988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
_https.