Nem véletlen hogy a sorszámot most használom így. Amikor is megjelent a Facebook csoportban május közepén a tervezett címlap, kisebb botrány lett belőle, ami hamar lecsengett ugyan, egy gyors lapcserével.
Volt a rajongók közt is kisebb felhördülés amikor megláttak egy vörös csillagos sapkát viselő szőkeséget, mellette az 56- számmal. (sejtettem én, már az 54-55-ös ismertető végén...) Hamar szentségtörés kiáltatott, meg provokáció, hogy kerülhet ez így egymás mellé. Szerintem a Kockás szerkesztői is benéztek elsőre valamit, elszámították magukat, de szerencséjük volt hogy még a rajongói csoportban teszteltek, és váltottak. Így került gyorsan Gai-Lurion a végleges címlapra.
(na ez az ami végül nem került nyomtatásba, szerencsére)
Aztán amikor megjelent az aktuális szám, kiderült hogy árnyékra vetődés volt azért. A veres csillagos szőkeségnek semmi köze a magyar 1956-hoz, nem a forradalom valamilyen újabb külföldi feldolgozása. Kezdjük is ezzel a részletesebb bemutatást.
Partizánok. 1944-ben játszódik a történet és erősen Navarone 2 hangulatú, brit kommandósok és jugoszláv partizánok akcióiról. Mint kiderítettem, sorozatban több kötet is megjelent. Írója Djordje Lebovic, szerb dráma és forgatókönyvíró, dramaturg. Nagyon szépen alaposan megrajzolt, akciódús történet. Fegyverek, egyenruhák is igen hitelesek, ami nem csoda, az alkotó gyermekkorában saját szemével láthatta ezeket.
(Ezer éven keresztül - valami hasonlót jelent a Google fordító szerint, ez az első rész, de van bizáncias, tatáros, frankos füzet is)
Rajzolója ugyanis Julio „ Jules” Radilovic, 1928-as szlovéniai születésű, ma is alkotó horvát képregényrajzoló. Az interneten való rákeres alapján kiderült hogy Jules a régebben híres jugoszláv képregényesek Nagy Öregje, amolyan délszláv Fazekas Attila lehet, csak 20 évvel korábbról kezdve. A képtalálatok alapján alkotott délszláv történelmi-középkori képregényeket, szintén sorozatban, de van egy Sherlock Holmes paródiának tűnő-koppintása is, úgyhogy a Fazekas hasonlat itt is áll, szerintem.
Van olyan életműve, ami alapján megérdemelt volna egy féloldalas ismertetőt, a Partizánok sorozata pedig valószínűleg folytatódni fog a Kockásban. Aminek örülnék, mert a jugoszláv képregényekről sokat hallottam nosztalgiázni, és hivatkozni.
Ami a többieket illeti.
Befejeződött a Valerian, a kötelező boldog, és némileg kiszámítható véggel. Nekem bejött, szívesen látnék még kalandjaikból.
Csillagok háborgása címmel ezúttal kettő is volt, egyik negyedoldalas kis helykitöltő szösszenet.
A másik az egy Kevin a kölyök sztori volt, megint imádtam. Közben rájöttem, az első találkozásom családjával nem Hahotában, hanem az egy évtizeddel későbbi, szintén legendás-Kultikus Kretén-Mad magazinban volt, az 1996/4-es számban. (Varga Zerge Zoltán Dállásza, Göndöcs Gergely, Wichmann Ákos, és a többiek, ugye emlékszik még más is rájuk? Itt lehet nosztalgiázni, a legjobb magyar képregényesblog mellékblogján)
Kid Lucky, Gai-Luiron, Leonard is megkapták a maguk nem túl hatalmas, de nem is rossz néhány oldalát.
Herkules és Pif (nekem a macska áll az első helyen) eddigi közös kalandjai csalódások voltak. De most jobbat sikerült kiválasztani, igaz ez is a (szerintem már) gyengébb újabb korszakból való, de mégis hozta a régi oldskool Krapulax rugdosások hangulatát, Szépalmásival, Rútkörtésivel, Gnómmal.
A Lánglovagok e havi kiadása a napóleoni időket mutatja be, tetszett, volt némi történelmi alapja ennek is, persze jót tréfálkozva a kis-nagy császáron.
Cosmik Roger megint nagy volt, Kevinék mellett ő az új kedvenc, és a Facebook csoportban megjelent borítóterven ő szerepel (én is ezzel nyitottam) úgyhogy hajrá Roger !!!
Utolsó kommentek